A magyar Asking Alexandriának is nevezhetnénk a srácokat, de azt mondom, hogy ez annyira nem is baj, hiszen nekem az egyik kedvenc bandám az AA...
Kezdjük az elején: az intro, háááát, nem jön át. Mármint ez a "kezdődik a Gyűrűk ura" stílusú felvezető szövegtől a hideg rázta a hátamat. Esküszöm, ha nem tudtam volna, hogy a "Union" egy jó dal, akkor vártam volna, hogy elkezdődik az új Hammer Fall lemez... Tudom, hogy a sztorihoz ez is, meg az outro is (amit egyébként "Last Day of Silence"-re kereszteltek) hozzá tartozik, de nekem valahogy nem jöttek át. Ha már Asking Alexandria, akkor tessék példát venni róluk intro írásban is, ugyanis a Reckless & Relentless kezdése példaértékű! A "Union"-t kiveséztem, úgyhogy azon ugorhatunk. A "Whispers" kezdése egy az egyben "Closure", de ezzel egyébként nincs gond, mert utána kellően üt a cucc. Bocs, hogy ennyire nem tudok eltérni a nagy elődtől, de a páhuzamos mély-magas hörgések, a refrének tiszta vokáljai, a hangzás, az elektronikus kiállások...annyira hasonlít, hogy az csak na. DE! Nekem a tiszta énekkel vannak néhol gondok. Azt nem értem (ha már úgyis hallatszódik, hogy helyre vannak húzva a kitartások), akkor hogy mehetnek mégis néhol mellé? Erre én kicsit több hangsúlyt fektettem volna. Másrészt, ha már tiszta ének, akkor a fejhangoktól kikészülök. Nem is tudom, hogy van-e olyan core lemez, ahol jól használják a fejhangokat az énekes, (talán a Bury Tomorrow, de ott is csak mértékkel...) de az biztos, hogy ezen az arányon a BITW nem javított. A "Still Breathing" effektjeit meg kell dicsérnem, mert messze ebben a dalban lettek a legjobbak (csak kár, hogy a fejhangok elrontják...), a "Runaway" pedig kompletten a legjobb dal a lemezen, a tempóváltással, a darálással, a refrénnel, mindennel együtt. Végül itt van még nekünk a háromnegyedes "From dawn to another night", amelynek a refrénje valami eszméletlenül el lett találva (és feledteti a borzalmas verset), néha még a szőr is bizsergett a kezemen, ha fel nem is állt teljesen (mármint értitek...). Valamint végre egy szólót is hallhatunk, ami ugyebár ritkaságnak számít, de megérte foglalkozni vele: kellemes, üde színfolt. És itt be is lehetne fejezni a lemezt, de sajnos a srácok ezt másképp gondolták. Sebaj, várom a következő megmozdulást, mert bőven van potenciál a bandában. Már csak élőben lennék kíváncsi rájuk, hogy mit tudnak visszaadni ebből a minőségből...
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.