Egy dupla EP-vel lepett meg minket Tom DeLong sideprojectje, amelynek összesen egyetlen jó momentuma van. Mondom ezt a banda kedvelőjeként.
Ez pedig nevezetesen az, hogy a banda hangtechnikusának (Jeff "Critter" Newell) ajánlják Tomék, aki nemrég vesztette életét. Ez három, majdnem teljesen instrumentális, ezzel együtt szintén majdnem teljesen elektronikus nótában teljesedik ki, amely negyedórás "szállós" állapotot képes előidézni az ember fejében. A majdnem 8 perces "Diary" tartalmaz egyedül érdemi éneket, de ott is szakállunk nő, mire ez bekövetkezik. A második tétel szinte említésre sem méltó, míg a záró dal, amely szellemesen csak a "Reel 6" címet viseli, Muse-os beütése egészen kellemes.
A második fele az EP-nek négy remixet tartalmaz a banda korábbi korongjairól. Nem vagyok a remixek és az elektronika megrögzött ellensége, de a benyomásomat a harmadik hallgatás sem tudta megváltoztatni: túlságosan szeretem az eredetieket ahhoz, hogy ezeket bevegye a gyomrom. Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy a Love című filmben felhangzó részletek (amelyet természetesen a banda "Love" elnevezésű dupla albuma inspirált) teljes, egész dalokként is megállják a helyüket, csak éppen emésztgetni valók. Jó kis kitérő volt, de inkább vegye a gitárt a nyakába újra Tom, aztán hadd szóljon a rock...
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.