Corey Taylor sideprojectje, amely időközben főállású zenekarrá nőtte ki magát, befejezte eddigi legnagyobb horderejű munkáját, amely a dupla konceptalbum második felével vált teljessé. Megérte ennyit belefeccölni? A bandatagoknak biztosan, hiszen ettől már tényleg headliner pozícióba fognak kerülni a különböző fesztiválokon, ráadásul egy ilyen hanggal, bárki-bármit tesz alá zenének, nagyon mellélőni nem lehet. Megmondom őszintén, az első felét az albumnak (amely még valamikor tavaly ősszel jelent meg) nem találtam akkora durranásnak, amelyre egy egész kultuszt /sztorit /akármit fel lehetne építeni, viszont ezzel a második albummal együtt...na, még ezzel együtt sem vagyok teljesen meggyőződve a létjogosultságukról. Mármint félreértés ne essék, a daloknak van létjogosultsága a mai rockzenei piacon, egész egyszerűen arról van szó, hogy ha a gigászi munka helyett két külön albumot adnak ki, pár év elteltével, akkor jobb dalokat kaptunk volna, úgy összességében. Vagy ha egy lemeznyi dalba belesűrítik a sztorit... De, mivel a banda ezt a rögös és nehéz utat választotta, ezért emlékezzünk meg erről a lemezről kicsit bővebben.
Mint ahogy azt már említettem is, Corey Taylor manapság az egyik legjobb torkú rockénekesnek számít a piacon, tehát nagyon mellé lőni nem lehet vele. Az viszont, hogy a szövegei köszönőviszonyban sincsenek a régi Slipknot-os/Stone Sour-os időszak verseivel, az egészen bizonyos. Énekstílusra a "szokásosat" kapjuk, amelyet megszokhattunk az első lemezen, tehát az éneklés legszélesebb tárházát vonultatja fel az iowai úriember, amelybe egyszerűen nem lehet belekötni. Ráadásul még hozzá is tesz egy nüansznyit, hiszen (ha már a Slipknotot is említettem) néhány békebeli ordítás is kiszakad a torkából (legjellegzetesebben mindjárt a nyitó nótában, a Red City-ben, amelynek ez az egyetlen pozitívuma...), amely szinte felüdülésként hat a dallamtengerben. Viszont, hogy a másik oldalt is említsem, a dallamok a legtöbb helyen zseniálisak, amelyek nélkül ez a lemez fele ennyire sem lenne jó és eladható. Ami pedig a legnagyobb szívfájdalmam: az egyik legjobb dal a lemezen egy bónusz demó, amely a Shine címre hallgat és kenterbe veri szinte az egész albumot. Értem én, hogy kötött volt ez az egész dolog, csak így meg kár volt megmutatni, hogy miről maradunk le (élesben)...
Zeneileg valamivel többet raktak bele a zenészkollégák, mint az első albumba, hiszen a muzsika már-már felnő néhol az énekdallamok zsenialitásához, tehát már kevésbé érzi azt az ember, hogy csak azért vannak ott a zenészek, mert hülyén nézne ki Corey, ha egyetlen mikrofonnal állna a színpadon és magnóról menne a zene... Meg hát azért ne menjünk el amellett sem, hogy Jim Root elég régi motoros már a szakmában, tehát ideje volt előrukkolnia valami egyedibbel és érettebbel, mint az őszi korongon. Itt hál' Istennek olyan gyöngyszemekkel gazdagodik a hallgató, mint a '82, a Stalemate, a Black John vagy éppen az egész mizéria címadó tétele, amely stílusosan albumzárónak lett feltéve a korongra. És persze az első klipes dal (Do Me A Favor) mellett sem mehetünk el szó nélkül, amely a maga triolás megoldásával és a végére állandósuló négynegyeddel egészen belopta magát a szívembe. Ráadásul ahogy megidézi az előző album egyik csúcspontját, az A Rumor of Skin-t, az egészen el lett találva. Mint ahogy a többi múltidézés is hasonlóan mosolyt csalogató lett, hiszen amellett, hogy még szorosabbá fűzi a dalokat, kellemes emlékeket is idéz.
Mindent összevetve azt lehet elmondani, hogy a nagy félelmet sikerült csillapítani, hiszen a második lemez nem egy B-oldalas dalcsokor lett, hanem értékekkel rendelkező, önállóan is a helyét bőven megálló (Sanyócával..hehe) alkotás, amely sikeresen vette az akadályt és bőven lekörözte elődjét. Végre nem minden második dal lassú, siratós nóta, a dallamok a helyükön vannak, a zene felnőni látszik az énekhez (bár azért egy Come (What)ever May még nagyon messze van) és a sztori is nagyjából rendben. Csak ez a képregény-baromság nem kéne, ezt mondtam már a Coldplay-nél is...
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.