A metalcore és pop-punk elemeket vegyítő zenei irányzat megalkotója három évig éheztette a rajongókat, majd letette ezt a korongot az asztalra egy ilyesmi felkiáltással: visszatértünk b@szki!
A Victory Records-os pereskedésre most nem térnék ki külön, de mindenképpen közrejátszott a dolog abban, hogy ennyit kellett várni és a végeredményt is valószínűleg befolyásolta, DE... Ez egyáltalán nem baj, hiszen így megkaptuk azt a korongot, amelynek 2010-ben kellett volna kijönnie, hogy méltó utódja legyen a klasszikusi magasságokba emelt Homesicknek. Így tehát belátható, hogy a szakítással mindenképpen a kiadó veszített, a banda pedig folytatja megtörtnek tulajdonképpen nem mondható, de kicsit azért megkopott tündöklését ott, ahol 2010-ben abbahagyta. Persze ez csak a nagyközönség véleménye, ugyanis én, elvakult rajongóként, a What Separates... lemezt is ronggyá hallgattam és azóta is olyan kedvenceim vannak róla, amik képesek bármikor leszorítani akármi mást a lejátszómról. (Gondolunk itt egy All I Want-ra, egy Better Off This Way-re, vagy éppen a gyomron vágós és ultrabeteg klippel operáló 2nd Sucks-ra). Szóval nézzük a folytatást.
Ugyanaz, amit mindig is szerettünk a bandában: egyszerű, sőt, már-már helyenként bunkónak is mondható, de kemény és fejszétkalapálós breakdownok, amelyek keverednek a punk lendületével és a dallamos, helyenként már pop-os ének- és gitárdallamokkal. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy fejet hajtsak Jeremy teljesítménye előtt, hiszen a hörgések kiválóak, a tisztákat pedig napokig nem suvickolja ki az ember az agyából, tehát kettőből kettő a mérleg, ez pedig manapság igen ritka dolog. Nem hinném, hogy stíluson belül tartania kellene a bandának a trónfosztástól, hiszen ezzel a hangszínnel teljesen jogos a világhír. No, már most a zenéről is kellene néhány szót ejteni, de egyszerűen nehéz. Nehéz, ugyanis most is hallgatom a lemezt, dudorászok, fejet rázok, az akusztikus daloknál becsukom a szemem és élvezem, ahogy lágyan ringat... Egyszerűen nem lehet belekötni. A 13 dal, amely egyébként soknak mondható, de ennyi idő után simán belefér, mindegyike tartalmazza azt a kis pluszt, amely a lemez legjobbjává emelheti valaki szemében. Én a magam részéről az elejétől a végéig imádom az egészet és mindenkit arra bíztatok, hogy szerezze be és hallgassa. Megérdemli!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.