Megjelent múlt év októberében a zenekar harmadik nagylemeze és kiütött mindent az emberek fejéből, amit eddig a Vad zenéről tudtak, ugyanis valami elképesztően zseniális lett. Nem kerteltem sokat, így az elején tisztázom, hogy én nagyon kajálom a lemezt. Lehet, hogy ha nem éppen az "alteros" korszakomat élném, nem lennék ennyire elájulva tőle, mert eddig nem nagyon kedveltem a zenekart (bár a "Sárga zsiguli" nagy sláger volt...), de most nálam jött, látott és győzött.
Egy ideig nem is nagyon vállaltam, hogy meghallgatom, mert nem igazából éreztem rá affinitást olyan előadók új lemezének társaságában, mint Limp bizkit, My chemical romance, Linkin park... De aztán apukám nekiállt hallgatni a hi-fin, és így belemászott a fülembe a nyitónóta: "Lehetek én is" címmel, és onnantól muszáj volt belehallgatnom a többi számba is. Aztán felraktam a lejátszómra az egész albumot, és azon vettem észre magam, hogy folyton ezt hallgatom.
Zeneileg egészen változatos a lemez, van itt pure alter, goa, progi, erősebb gitárjátékkal kicsit punkosabb, rockosabb elemek, sok-sok elektronika, samplerek egész tárháza... Felsorolni is lehetetlen. Nem is akarnék erre a részre több időt pazarolni, aki alternatív kategóriában zenét akar csinálni, az vegyen példát a srácokról. Szövegvilágában pedig aktuális és elgondolkodtató, mégsem olyan bújtatott, mint mondjuk a Beck Zoli szövegei, hogy minden elismerés Marcinak érte. Csak hallgatod, megjegyzed a szöveget, dúdolod a dallamot, fütyülöd a gitárt, és élvezed, hogy van még olyan zenekar Magyarországon, amelyik mer újítani, mer változtatni az eddigi sikerrecepten, és azzal maximálisan el is éri a célját.
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.