Ez egy új megfogalmazása a srácok műfaji besorolásának, és egyben a lemez címe is, amely pár napja látott napvilágot... Azóta persze rávetettem magam, leporoltam a régi lemezeket, azokat is újra átpörgettem, pogóztam a szobám közepén egy plüssfókával, túlüvöltöttem a szomszéd néni kedvenc sorozatát... olyan voltam, mint egy Supernem rajongó.
És az új lemez után szintén az maradtam. Bár megmondom az őszintét, nekem ez a zongorás újabb-fajta irányvonal annyira nem jön be. De ettől még a többi hangszer, no meg a Papp Szabi szövegei még mindig igen ütősek, aktuálisak, és persze odamondósak. Ezekkel nem is volt gond. Azt viszont kicsit kevésnek tartottam, hogy négy évet (vagy mennyit...) vártunk az új lemezre, amelyen összesen 8 dal található. Vagyis pontosabban 9, de a "Rövid sláger" fantázianevű, 20 másodperces örömködést nem sorolnám a komoly számok közé. Emellett van még egy akusztikus nóta is "Elvileg" címmel, ami viszont egyből odab@szott. Olyan szövege van, hogy komolyan magam alá... No de, vissza a normál kerékvágásba: ezen kívül marad 7 dal, amelyek megegyeznek az előző lemezek hangulatával, annyi a kivétel, hogy az újonnan szervált bandatag, Kubányi Bálint, jelenléte igen érezhető, ő ugyanis billentyűs.
De ettől még, hogyha tehetitek, akkor mindenképpen érdemes meghallgatni a lemezt, mert az olyan számok, mint "Reggelig táncolni egy rossz cipőben", a "Viszlát, szevasz" vagy a címadó dal, esetleg a lemez végét jelző "Halkan, itt mások alszanak" tuti befutók lesznek koncerteken. És aki már egyszer járt Supernem koncerten, annak nem kell bemutatni, hogy ez miért is jó. Aki meg még nem, annak itt az ideje elkezdeni a kultúrálódást.
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.