Addig bizony nem lehet baj, legalábbis a salgótarjáni négyes ezt az elvet vallja. Lássuk, felettük feszül-e még? Amikor először láttam őket élőben (a tavalyi Éteren), akkor első hallásra azt hittem, hogy Road koncert van. Aztán kicsit elkámpicsorodtam, mert láttam, hogy ők bizony nem a Mátéék, de azért meghallgattam. És igen pozitívat csalódtam, ugyanis kemény, de mégis dallamos zenét játszanak a srácok, amihez még mondanivaló is párosul. Az első lemez (2008, "Lesz, ami lesz") után 3 évet kellett várni a második korongig, ami pár napja látott napvilágot és nem is kellett benne csalódni. Az előző dalcsokorhoz képest egy sokkal összeszedettebb, jobban felépített, dallamosabb, de mégis keményebb lemezt kaptunk kíváncsiságunk csillapítására.

Zeneileg le sem tagadhatnák a srácok, hogy nem véletlenül gondoltam őket Road-nak első hallásra, ugyanis nagyon sokadik hallására is teljesen hasonló a dolog. Az ütemtördelés, a hangzás, a számok felépítése, az effektezett szólók (puszi Goyának), az ütemek változatossága, a szöveg felmondása ordibálás mellett... mind-mind a nagy előd hatására utal. De persze ezzel nincs is gond, hiszen Magyarországon nincs több olyan zenekar, aki ennyire kemény rock 'n' rollt játszana, úgyhogy belefér. Amúgy is a Molnár Máté volt az egyik közreműködő emberke a korong elkészülésénél, tehát minden érthető és világos. Talán a harmadik lemezre majd alakul még egy kis saját stílus, és akkor már nem lesznek ilyen gondok.

Szövegvilágban igen vegyesek a benyomásaim. Egyrészt jó témák vannak a lemezen, a dallamok is általában jól ki vannak találva, és zseniális sorok is találhatók a versek között. Viszont ezt ellensúlyozandó, hogy néhol annyira kifacsart rímek és gondolatok vannak megfogalmazva, hogy lehet érezni: ez csak azért van ott, mert a frappáns sorok mellett még ki kellett tölteni az üres helyeket. És ez bizony rányomja a bélyegét az egészre, ugyanis hiába énekelnek a srácok komoly témákról, ha egy-egy sor hallatán a hallgató elröhögi magát, annyira nem kéne az oda. A frappáns, találó szövegeket inkább még emésztgetni kéne addig, amíg hozzájuk méltó folytatás nem ötlik a szerző szürkeállományába. Kár érte. Összességében egy dallamosan kemény, ugrálósan ordibálós r'n'r lemezt kaptunk, amivel egyre feljebb kapaszkodhat a négyesfogat a hazai rockélet ranglétráján.

Jam