Megérkezett a zenekar 3. nagylemeze, amiről mindenki azt írja, hogy vízválasztó. Pedig az a Depresszió új lemeze...na mindegy. (paff, mi? :)) No de, komolyra fordítva a szót: van itt egy lemez, ami félig Kispál, meg egy kicsit PUF (ez még ugye nem is lenne annyira meglepő), és egy kicsi van benne még a Quimbytől is. Aztán itt nagyjából ki is fújt a dolog. Vagyis nem, azért ez egy nagyon erős túlzás, mert például a szövegek azok teljesen egyediek, plusz van egy-két dal, ami nem hasonlít egyikre sem, azokat nevezhetjük igazán "kiccsillagos" daloknak. Például a "Bánat" az teljesen ilyen. Az jó is.
12 új dal van a lemezen, plusz bónuszként felkerült a tavaly kijött "Sirály" is, hogy az is meglegyen a rajongóknak. Aztán van még az "Olajoshordó", ami végül is így a 2. kislemez lett, és egyben a lemez egyik legjobb nótája. Dallamos, jó a szöveg, mégis kellően egyedi. Ugyanúgy, mint az indító nóta, a "Megjöttünk a nőkért". Amikor ezt meghallottam, reméltem, hogy ez a kreativitás és humorosság megmarad végig a lemezen, és akkor egy nagyon-nagyon jó, előre mutató korong jelent volna meg. Így sajnos keserű az egyszeri kritikus szájíze. Hát még az enyém...
Miközben szóltak a dalok, elgondolkodtam, hogy persze, hogy mindenhol fel lehet fedezni más zenekarok védjegyeit, hiszen a hazai alter megteremtőiről beszélünk (ugye a Kispál és a PUF, vagy éppen az említett Quimby esetében), úgyhogy biztos lehetetlen olyan dalokat írni, amik különböznének tőlük. És akkor hirtelen felötlött bennem a 30Y, a Hiperkarma, és főleg a Fruttik... Akkor jöttem rá, hogy igenis lehet teljesen új irányt felvenni a magyar alter feneketlen tengerében, csak nem egyszerű. Nálam itt most buktázott a Kiscsillag.
Persze félreértés ne essék: akik szeretik a fent hasonszőrű példaként említett zenekarokat, azoknak pozitívummal is tudok ám szolgálni: kapnak egy kidolgozott, hibátlan alterlemezt kellemes bulizós és elborult befordulós dalokkal, kicsit furcsa utóízzel. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az embereknek "átmegy", amit a Lovasiék megálmodtak, csak nekem, mint szőröszívű kritikusnak, muszáj volt megemlítenem, hogy ez bizony nem főétel... maximum egy kellemes desszert, így harmadikra.
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.