Caleb Shomo 2012-ben az Attack Attack élén hozta el az év egyik core lemezét, 2014-ben a szobaprojectből zenekarrá avanzsált Beartooth-debüttel ismételt, most pedig újra itt van és ismét szót kér!
Érdekességként feltűnhet a lemez legelső hallgatásánál, hogy hiába a címválasztás, ez a korong bizony fele annyira sem agresszív, mint a Disgusting volt, hát még ha az AA This Means War-jára gondolunk, akkor pláne nem. És az a legjobb az egészben, hogy ezt mégis pozitívumként lehet feljegyezni, ugyanis a kevesebb néha több elvét szem előtt tartva Caleb sokkal többet énekel, a screamek pedig kevesebb helyen kapnak kibontakozási lehetőséget. Persze megijedni nem kell, ettől még ez az album nagyon messze van a poptól, de a dallamosítás igencsak pozitív irányba billenti a mérleget.
A buta részekből szerencsére sikerült megtartani annyit, amennyitől az egyszeri hardcore rajongó még simán lebontja a szobát, de mégsem fuldoklunk a breakdown-tengerben (á la For Today…). Érdekes megfigyelni egyébként, hogy a tempóból is sikerült egy kicsit visszább venni és néhány dalba core-os rigmusok helyett szinte már-már rockos riffeket erőltetni. Ezt azért nagyon jó már az elején realizálni, mert így egy Hated vagy egy Always Dead húzása annyira arcon tudja csapni az embert, mint egy gőzmozdony. Természetesen ezek a dalok olyan kivételek, amelyeknek a párját megtalálhatjuk az előző korongon - hát még az ultrabeteg, szenvedős King of Anythingét -, mégsem önismétlőek, hiszen egy direkt szerkesztési mód eredményei.
Szintén fogási pont lehet, hogy az Aggressive nem egy annyira direkt-sláger lemez, mint a Disgusting volt. Persze, van itt is olyan dal, ami egyből betalál (gondolunk itt egy Sick of Me-re vagy az abszolút sláger However You Want it Said-re), de a legtöbb inkább többszörhallgatós, emésztgetősebb darab lett. És nem, természetesen Caleb nem írta meg az új After the Burial-lemezt, nem így kell érteni a dolgot :) A Beartooth továbbra is ösztönzene, amelyre élmény lesz majd egyszer élőben bulizni, ha végre eljönnek kicsiny országunkba, de el kell ismerni, hogy a srácok próbálkoznak, picit poposodnak, mégis nagyon igyekeznek megtartani azt az erőt és energiát, amely rájuk annyira jellemző. Az idei év egyik nagy befutója lehet stíluson belül, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.