Nos, a bejutás nem volt egy leányálom: gyakorlatilag az egész fesztivált körbejártam a jogos ingyenjegyemért, mégsem kaptam meg. Szervezés -10 pont.
Viszont mással nem volt gond, ezt kapásból az elején le kell szögezni. Igaz, a mozgásterem eléggé le volt korlátozva, ugyanis a nagyszínpadnál töltöttem az első napot, de belefért az is, hogy a hinták/árusok/tópart/naplemente kombót is belesűrítsem a programba (nem egyedül, ennyire azért én sem vagyok művészlélek...). Szóval összegezve a fesztivál szervezettségét: olyan, mint tavaly volt, már rutinból megy mindenkinek minden így a 19. alkalommal. Volt egy konferáló bácsi, aki annyit mondott (a maga 60 évével), hogy "19. alkalommal találkozhatunk itt a festői szépségű Építők Parkjában (ott van ugyanis a nagyszínpad), de remélem még vagy 50 évig fogunk.." Reálisan erre csak annyit tudtam reagálni mindenféle epe és irónia nélkül: "Veled már tuti nem, barátom...". Ezenkívül túl sok humoros dolog nem történt.
Fellépők közül először is László Attilát kaptuk el. Ha nem mond senkinek semmit a neve, az nem biztos, hogy baj, de hogy világosság gyúljon és mindenki a homlokára csapjon, miszerint: "Basszus, tényleg", ezért: ő nyerte meg a 2. Csillag Születiket. Ő a tájszólású, modern (??) Máté Péter. Ezt be is bizonyította, ugyanis énekelt a nagy elődtől. Amin egyébként majdnem felvágtam az ereimet, de a konyhásnéniizommal gazdagon megáldott nénikék, magasba emelt karral, az első sorban még majdnem sírtak is, mikor Attila térdre ereszkedett és elkezdte, hogy "Most élsz...". Van egy generációs szakadék, de a zene kortalan. Ezt léphetjük is. Ezután Varga Miki bácsi haknizott egy kellemes, jó hangulatút. Itt már egy fokkal több volt az ember és hűvösebb a levegő, úgyhogy már 43 Celsiusnál állt a higanyszál... De azért az "István a király"-montázs és az "Őrizd a lángot" kellően feltüzelték a közönséget. Majd mikor jött az a bizonyos "Vén Európa", már mindenkiben ott dobogott az indokolatlanul magas fokú, a koncert után azonnal el is vesző magyarságtudat. Én egyébként ezért az egy nótáért mentem el erre a koncertre, de mivel Miki bácsi úgy gondolta, hogy a magas részeket a közönség sokkal jobban el tudja énekelni...(ő pedig egyáltalán nem), ezért csalódottan távoztam...
Volna, ha nem következett volna a Bikini. De azért még egy vizet be kellett újítani, hogy bírjam a tömeget és a hőséget. Van ez a bizonyos Fesztiválvíz elnevezésű ásványvíz, ami kedvezményes áron, potom 300 pénzért kapható. Milyen, ha nem kedvezményes??? No, mindegy, lépjünk túl...
Szóval Bikini. Mármint a zenekar. D. Nagy Lajos bácsiék tudják, hogy hogyan kell bulit csinálni. Csak azzal van a gond, hogy a koncert 50%-ban ezt nagyon mélyen titkolják. Elismerem, gyönyörű balladáik vannak, amik egy tipikus Bikini-koncerten megríkatnak ezer embert. De kérem, ez egy fesztivál, ide bulizni jönnek az emberek. Tessék már táncolható, énekelhető, slágeres műsorral kijönni a színpadra! Persze, belefér a "Közeli helyeken", meg az "Adj helyet...", de a többi 8 lassú nótát azért kihagyhatták volna. Emellett azért a legnagyobb slágerek ugye lementek (Részegen ki visz majd haza, Legyek jó, Mielőtt végleg elmegyek...), de én például egy "Fagyi"-t vagy egy "Veri heppi"-t nagyon hiányoltam. Az idő és a hangulat is indokolta volna. (Ha valamelyik ezek közül volt a legutolsó szám, akkor én kérek elnézést, azt már nem sikerült meghallgatni, elnyomta a kifelé hallható, a 624 hinta egyikéből üvöltő búcsús-techno...). Ettől függetlenül a néhány unalmasabb pillanatot leszámítva korrekt, profi és élvezhető koncertet adtak a nagy öregek. Lukács Peta meg nem normális, imádom :)
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.