15 éves az Ivan & the Parazol és most is képes megújulni. A fejlődés fontos, viszont a kérdés adott, 15 év után jót tesz-e egy kézifékes fordulás méretű Irányváltás? Ezt fogom vizsgálni két koncert és egy az új album alapján.

AZ ALBUM

Belle Époque, mit kezdjek veled? Nehéz mit mondani. Általában a végén szoktam megválaszolni a millió dolláros kérdést, most viszont előre leszögezném: ez egy jó lemez. Jó lemez, de nem több. Ivan & the Parazol mércével mérve meg egyszerűen kevés. Az előre kihozott dalok, mint a Dancer, Breez és a címadó remek dalok. Ezenkívül még az Autopilot volt maradandó, meg a New Years. Előbbi a jellegzetes Balla Máté gitársound arcbamászóssága miatt (és itt ezt jó értelemben mondom), utóbbi meg a refrén miatt. És a gitársoundnál rá is térnék a problémámra, ami a gyökeres irányváltás, mivel a gitár nagy részben háttérbe van tolva, a dob egy tempót játszik végig, a basszusgitár nekem túl hangos volt, az egész lemez meg egyszerűen unalmas. Nem voltak se fejfelkapós sorok, se izgalmas groovok. Viszont Kalmár Boti brillírozik az albumon végig a billenytűk mögött, és így lett a Belle Époque egy disco album. Csakhogy az IATP egy rockbanda. Örültem viszont, hogy újra angolul szólal meg a lemez, és a külföldi sikereiket is nagyon támogatom, csak személy szerint mást vártam. Ahogyan a 15 éves jubileumtól is.

A BUDAPEST PARKOS 15 ÉVES JUBILEUMI KONCERT

Most kezdjük azzal, hogy a Park decibellimitje már károsított az összképen, mivel a vokalista lányokat nem lehetett kihallani (voltak vokalista lányok és tökre örültem VOLNA, ha hallottam volna őket), a Bérczesi Robit és az előjátékát meg engedjük is el. Van ugye egy új szokás, hogy albumbemutatón eljátsszák a zenekarok az összes dalt az új lemezről. Ezt csinálta tavaly a Blahaluisiana és a Nick Cave & the Bad Seeds (soha az életben nem lesz még egy olyan világmegváltó koncertem mint az utóbbi), és most az IATP is egy ilyen setlistet rakott össze. Tíz dal tehát megvan és marad még tizenhárom a jubileum ünneplésére, és a fontosabb klasszikusok meg is szólaltak, meg a nagy pillanatok is megvoltak – például az általam sokat szidott Carson Coma énekesének, Fekete Giorgónak a megjelenése a Kérdőjelek és válaszoknál –, és működött a koncert, mindenki kihozta magából a legjobbat. Csak mivel az új album elég középtempós, így a megőrülés sem volt akkora, és a zúzás főként a ráadásra maradt, ahol a Take My Hand és a Modernial egy tökéletes párosítás volt, és máig a zenekar két legjobb száma. Utána jött a Mocskos idök ellopni a showt, ahol Iván beszállt a pogóba is. A legvégén a Dancer-rel zártak, aminél kicsit fáradtnak érződtek, vagy azért mert a közönség nem rezonált annyira az új dalokkal, vagy mert nem volt még ilyen hosszú koncertjük és tényleg elfáradtak a száz perces játékidő alatt, amit kötve hiszek, mert Pátyon nem ez volt, pedig egy órával azelőtt még Kispesten játszottak.

A PÁTYI PINCENAPOKOS KONCERT

Nem szokásom ingyenes, úgymond lakossági koncertekről írnom, viszont most kivételt teszek, mert itt lehet látni, hogy az IATP mennyire ad a minőségre és menyire figyeli a nézői reakciókat. Először is ugye, ez egy rövidebb buli volt, 17 számot tudtak játszani, így az új albumot nem játszották végig és az új számokat is úgy helyezték el, hogy legyen idő olyan régi dalokra, amik kimaradtak a Parkban és a tempó se törjön meg. Illetve volt még egy Agócs közreműködés és sokkal energikusabb és hangosabb volt a pátyi koncert, mint a Budapest Parkos. Lehet, hogy a kisebb nyomás jót tesz a zenekarnak, mindenesetre be lett bizonyítva, hogy Ivanék nem fáradnak.

Végsősoron azt tudom mondani, érdemes ellátogatni egy Ivan & the Parazol koncertre, mert még mindig Magyarország egyik legjobb zenekara, akik mernek kísérletezni, de mégsem szorítják háttérbe a közönség igényeit.

LORD Jakab