Nyilvánvaló volt, hogy az est sztárja a Jared Leto vezette trió lesz, de hogy ekkorát fog ütni az egész, azt el sem mertem képzelni. Pedig voltam már a srácok koncertjén nem egyszer. Hibátlan produkciót láthattak a jelenlévők, de természetesen azért ne szaladjunk ennyire előre!
Ezzel arra akarok utalni, hogy a magyar underground egyre nagyobb számban termeli ki azokat a bandákat/rapereket, akik minőségi produkciójukkal egyre inkább a hazai mainstream kategóriát képviselik, semmint a null-pénzért, null-embernek zenélős szívből-rapereket.
Úgy gondoltam, hogy levélben fejteném ki nektek mindazt a dolgot, amelyet megélek ezalatt a négy nap alatt, a címzettem pedig D. lesz, aki lehet képzeletbeli személy is, de ha valakinek pont így kezdődik a neve, akkor bizony ez neki (is) szól!
Számomra az első nap nem tartogatott túl sok hallgatni valót, így inkább a fesztivál-hangulat hajtott, mintsem a kíváncsiság, de azért egy Ocho Macho-ra már nagyon régóta fájt a fogam. Éppen ezért volt a csalódottságom nagyobb a kelleténél...