Egy hete volt szerencsém a művésznőt élőben hallani, de történtek egyebek is, ne szaladjunk ennyire előre (vagyis vissza...) Először is a rendezvény: Tatabánya évek óta próbálja bebizonyítani, hogy képtelen egy normális rendezvényt összehozni, csak azt nem értem, hogy miért? Hiszen a bizonyítás minden évben sikerül. Egy augusztus 20, vagy egy sima név nélküli majális teljesen ugyanúgy néz ki: van kint 3 hinta, 4 árus, 1 sörsátor és 1 nagyszínpad. Ezzel még nem is lenne akkora gond, de hogy kiket hívnak a színpadokra... Kérem alássan: megyeszékhely vagyunk! Ehhez képest Tata évi 3 fesztivált rendez (most már) és bármelyikkel lemossa a tatabányai felhozatalt. Ez azért talán egy kicsit meghökkentő.
A múlt hétvégi rendezvényen a magam részéről két eseményt ítéltem arra érdemesnek, hogy ne csak itthonról hallgassam (ugyanis a Csónakázó tó mellett lakom, ergo akár akarom, akár nem, én végig hallgatok mindent!!), hanem le is menjek a vizualitás kedvéért. Az első ilyen a régi kedvenc Nemtom koncertje volt, amin sajnos bebizonyosodott, hogy tényleg régi kedvenc. Ugyanis ma már csak árnyéka régi önmagának. Oké, a dobos csak beugrós volt, ahhoz képest szépen lehozta a koncertet, de a többiek sem mindig álltak a helyzet magaslatán. Emellett még az énekes kolléga konferáló képességét kell kiemelni, mint negatívum, ugyanis olyan nincs neki. Magában motyog a színpadon. Idén volt a zenekar 15 éves születésnapi koncertje, tehát ideje volt az úriembernek belerázódni a szerepbe. De nem sikerült. Kár érte, mert ezzel agyonüti a produkciót. Másrészt volt régen egy „Rocksaláta” című dala az együttesnek, amelynek refrénje arról szólt, miszerint "Nem akarok saláta lenni!". Emiatt a dal miatt mentem le és nem játszották. El is keseredtem és haza is jöttem... (hogy itthonról hallgassam végig a Holdviola koncertjét, ugyanis a benti 43 fokos hőmérséklet miatt az ablakok becsukása szóba sem jöhetett...)
Másnap csak ketten fogadtak azzal, hogy "Remélem elhozza a rúzsát a Magdi". Mire én rávágtam, hogy "Magdi anyus sosem sminkelt...". Megegyeztünk egy igazságos döntetlenben és jó hangulatban elbattyogtunk a nagyszínpadhoz, hogy adjunk egy újabb esélyt a fesztiválnak. Rúzsa Magdi nagyon jól énekelt, amit a technikai nehézségek és a torka bemelegítése után (ez volt úgy az első 5 szám) meg is mutatott. Egye fene, túltettem magam a dolgon, főleg mikor egy Led Zeppelin feldolgozást küldtek az érdeklődők felé. Na, ott még élveztem is a koncertet. Ezután vártam az újabb feldolgozásokat, amiből egy Queen egyveleget és a vissza-vissza után egy „Highway to Hell”-t meg is kaptam. Még egy Bon Jovi – „It's my life”-ot nagyon hiányoltam, de spongyát rá, a Queen és a Zeppelin kibékített. De hogy Magdi saját számairól is pár szót ejtsünk: lassúak és unalmasak. Az van, mint a Bikini koncerten, nyár elején: nem lehet ennyi lassú dallal elmenni egy fesztiválra. Önálló koncertre simán, mert oda csak miattuk megy a közönség. De egy fesztiválra az emberek szórakozni mennek. A hatodik lassú és szomorú dal után pedig inkább eret vágnak, mintsem szórakoznának. Hiába a Gábriel, a Hip-Hop vagy az Ákostól lízingelt Vigyázz a madárra, ettől még a koncert nagy része unalmas volt.
Szóval kedves szervezők: az utóbbi sok évben egyedül a tavalyi Beatrice koncertet sikerült élvezhetőre összehozni, úgyhogy kérem az illetékeseket: normális fesztiválprogramot Tatabányának! Az emberek megérdemlik. Bár mentségükre legyen szólva, hogy a tűzijáték legalább hosszú is volt és minőségi is. Úgyhogy ezért egy kicsike piros pontot azért be lehet vésni. De ez még édeskevés...
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.