Június 21-22-én tartották kicsiny otthonomban az első sörfesztivált, amely két kérdést vetett fel bozontos üstököm belsőbbik felében: 1: minek, ha egy hét múlva Víz-Zene lesz Tatán? 2: minek, ha két hét múlva sörfesztivál Környén?

Ezekre a kérdésekre eléggé sokáig kerestem a választ, aztán a homlokomra csaptam (merthogy csípnek a szúnyogok) és eltátottam a szám: hát a panelprolik miatt! Ugyanis az van, hogy ha 150 méternél messzebb kell menni egy rendezvény miatt, akkor az emberek 70%-a azt mondja: "áhh, inkább nézem a tévében az Izaurát"... Éppen ezért lehet az, hogy ilyen sikeres lett ez a sörfesztivál pár nappal a 20 éves hagyományokkal rendelkező tatai Víz-Zene és a szintén évtizedes hagyományokra visszatekintő környei sörfesztivál mellett/előtt. Ugyanis az ember kinyitotta az ablakát és dőlt be a fesztivál-hangulat két estén keresztül. Ráadásul a szervezők voltak olyan figyelmesek és Tatabánya fő terét választották színhelyül, amihez közel a vasút, a buszpályaudvar, van parkoló bőséggel, ráadásul gyalog is eléggé központi a fekvése. Kell ennél több az embereknek?

Természetesen költői a kérdés, hiszen a fesztivál látogatottsága simán túlszárnyalta az előző évben megrendezett tatabányai fesztiválok közönségének szummáját, így biztosra vehetjük, hogy jövőre is kedveskedik majd a város valami hasonló mókával. Apropó, a móka részét még nem is írtam: pénteken a Ladánybene 27 volt az est sztárja, akik után a helyi erőket képviselő Party Syndrom keltette a hangulatot. Sajnos a raggea koncertről lemaradtam, de a Party Syndrom profi volt, mint mindig, még az éjféli hőségben is képesek voltak zseniális hangulatot teremteni, az emberek pedig ittak minden egyes hangjegyet. Vasárnap a Hooligans-é volt a főszerep, akiket tavaly már sikerült elcsípni Víz-Zenén, de sajnos a mostani koncertről nem alkothatok annyira pozitív véleményt. Először is a hangosítás: talán a helyszín, talán a munkatársak, nem tudom, de az elején csak keresték a hangzást a srácok, Tibi gitárja sehol nem volt, ezzel együtt Csipa hangja sem remekelt. Aztán persze ment a villám-problémamegoldás és a koncert közepétől már élvezhető volt az összkép, Csipa is belejött a magas hangokba... Viszont az látszik, hogy amelyik dal még új és nem évek óta van a repertoárban, azzal még szenvednek a srácok kicsit: tempóváltások, hamis hangok, melléfogások...pedig azért az ember elvárná a profizmust egy olyan bandától, aki évi ~100 koncertet ad ezrek előtt és ebből él. No, mindegy, legalább eljátszották a Tedd el című kedvencemet, amely nem éppen populáris, de mégis megérte miatta végig állni a másfél órás koncertet.

Természetesen egyéb programokkal is kedveskedtek a szervezők: az állandó vásáros- és büfésstandokon kívül volt még játszótér a gyerekeknek ugrálóvárral, dodzsemmel és különböző hintákkal, mazsorett és tánccsoportok, sramli-együttes, akrobatikus bemutatók, tűznyelők és tűz"varázslók" (akik nem égettek el a két szemükkel...) és az elmaradhatatlan sörösstandok. Mondjuk én balga azt hittem, hogy egy sörfesztiválon majd folyik a sör orrba-szájba, ehelyett 800 Ft-ért igencsak megszívta a fogát a kedves látogató, hogy bevállal-e egy korsó nedűt. Sokan inkább hozott anyaggal dolgoztak és vették elő zsebből-táskából a butykost és a dobozos Sopronit, mert az legalább óccsó. Ezzel egyébként a fesztivál lényege már el is halványult, de hát magyarok vagyunk, na... Ezzel talán mindent el is mondtam. Mindenesetre az biztos, hogy a fesztivál sikeres volt, hiszen mindkét nap több ezres tömeg állt, vonult, ült és szórakozott a város főterén, amelyre az elmúlt 10 évben nem sok példa volt. Úgyhogy ha sikerül a technikát a szervezőknek a maguk oldalára állítani és a sörárakat leszorítani, akkor talán egy még sikeresebb, még maradandóbb élményben lehet részünk. Mindezekkel együtt a törekvés dicséretes!

Jam