Megérkezett a srácok sokadik nagylemeze, sok év kihagyás után, nem túl sok meglepetéssel, de annál több csalódással. Igen, így kezdem a cikkemet, nem nagyon akarok kertelni, sőt nagyon megírni sem akartam ezt a cikket, ugyanis nem szeretek olyasmiről írni, ami csalódást okoz. Dehát ugye mindent az olvasókért, úgyhogy essünk is neki. Előre szólok: nem leszek bőbeszédű, csak a lényeg, szárazon.

Hogy miért is?

Mert ennyi év után azt vártam volna, hogy valami igazán ütőssel és maradandóval térnek vissza a blinkék. Elkezdtem hallgatni a lemezt, amin 14 nóta található (mármint a Deluxe változaton, a simán, ha jól tudom, csak 10). Ebből a 14 számból (mármint zeneszámból..ehh) már 2-t ismerünk régebb óta, ugyanis az "Up All Night" és az "After Midnight" már keringenek egy ideje a virtuális éterben. Emellé vehetjük most már a "Heart's All Gone"-t is, mert ez lett a második kislemez. És lassan a hallgatható számok sorának végéhez is közeledünk, ami igencsak fáj a szívemnek. Olyan, mintha a lemez két részre lenne bontva: az első felére tették a srácok az igazán blinkes számokat, amiről a hallgató elhiszi: igen, na ez majd segít újra a csúcsra reptetni a bandát. Aztán jön a törés, a "Wishing Well" után szinte nincs is jó szám a lemezen...

Persze ez mindenképpen szubjektív vélemény, de az tagadhatatlan, hogy innentől elveszik a lendület, az ötlet és az újítás mindenféle árnyképe megszűnik létezni. Talán a "Love is Dangerous" még egy kivétel innen a lemez végéről, de az is csak azért, mert egy az egyben felférne egy Angels and Airwaves lemezre, őket pedig igen szeressem. (Igen, tudom, Tom...). Összességében azt kell mondanom, hogy lehet, nem a Deluxe változatot kellett volna beszereznem, mert ha csak 10 számot hallok, és abból 7 jó, akkor az egy egészen korrekt lemeznek minősül, és a maradék 3 számot majd megszokom és jó lesz... Viszont ha 14 számból csak a fele jó, akkor sajnos azt az albumot nem fogom állandóan végighallgatni, hanem csak lekapom róla a kedvenceket, a többi pedig mehet a süllyesztőbe. Hatalmas kár érte, messiásként vártam a srácok visszatértét, meg voltak a bíztató előjelek az "Up All Night" személyében, volt benne erő, újítás, stílusfeszegetés, meghökkentés... de sajnos ennyiben maradtunk. A remény szikrája elhamvadt egy időre, remélem, a következő lemeznél majd összejön a "nagy visszatérés". Addig is maradnak a régi bevált slágerek...meg a "Heart's all gone"...

Jam