Na, szóval az a helyzet, hogy a Rivers of Nihil május 30-án droppolta az új albumát, ami a Rivers Of Nihil címet kapta. Már csak azért is érdekes az egész, mivel a zenekarnak volt egy elég erős tematikája, amivel négy albumon át a négy évszakot dolgozták fel. Azután, hogy márciusban élőben láttam őket, illetve úgy, hogy most pörgettem le az egész discography-t (természetesen az új lemezzel együtt), így most szépen ki is vesézem az albumot nektek!

Kezdeném is azzal a gondolattal, ami egyből bennem maradt az album után: az egész album, egy csodálatos utazásra visz, elejétől a végéig. Egy nagyon jó cimborám fogalmazta ezt meg jól, miszerint

ha a progresszív death metal egy Playstation-játék lenne, akkor a srácok az összes trófeát megszerezték benne és kimaxolták az egészet, amennyire csak lehet!

Lényegében ezzel teljesen tudok azonosulni, végképp mivel sokszor nagyon butának tudom érezni magam a progresszív cuccokhoz (pl Cynic tipikusan ilyen: nagyon jó zene, nagyon profik, de már az a szint, amihez én butának érzem magam), ritkán van olyan, hogy egy ilyen jellegű zenekar magával ragadjon, de ez a srácoknak sikerült. Az eddigi albumok is zseniálisak voltak, viszont ez tényleg a művészet tetőfoka, bár személy szerint nem ez lesz a kedvenc albumom a fiúktól, de attól még így is egy akkora művészeti atombomba, hogy pofa leszakad.

Az egyik nagy meglepetés számomra – amit mikor megláttam (bár pontosabban meghallottam) rendesen boldog sikítás tört ki belőlem –, hogy kettő régebbi szám is az albumra került, név szerint a Criminals és a The Sub-Orbital Blues. NA DE! Ezek is abban a minőségben és elemekkel fűszerezve mint a turnén, egyszerűen gyönyörű hallgatni az utóbbi számban azt a gyönyörű szaxofont a brutal elemek mellet. AHHH!

Gyakorlatilag az album felét kiadták már megjelenés előtt, amiről mi így nem is tudtunk, szóval engem foglalkoztat az a kérdés, hogy akkor már a többi számmal (mint például Hellbirds) mi történt, hogy miért nem kerültek fel a lemezre? De sebaj, mert így legalább kaptunk új számokat is :D Nemcsak hogy csodálatos az egész lemez, de akkora összhangban van az egész hogy aztak*rva! Egyszerűen gyönyörű, ahogy kihasználják a srácok a szaxofont, a hathúros basszusgitárt és a gitárok összes hangját. A vokált még nem is említettem, ami minden egyes ponton tökéletesen illeszkedik a hangszerekhez, emellett rendkívül jól is használják ki a lágy, tiszta éneket, a kórus részeket, a sejtelmes suttogást és a brutális alap éneket, szinte mindenhol illeszkedik az ének a zenéhez es a hangszerekhez.

Voltak olyan pontok a lemez hallgatása közben, ahol rendesen libabőrös is lettem! Kiszámíthatatlan a lemez, váratlan és meglepő fordulatokkal van tele, tudja a banda mikor kell lágynak vagy éppen brutálisnak lennie. Dobos szemmel mindenképp szeretném kiemelni a hangszert, mivel olyan kib*szott jó témák vannak benne, olyan kib*szott jól követi (vezeti?) a többi hangszert, tényleg olyan kellemes hallgatni, hogy csak a fejem fogom. Engedjetek még egy saját megszólalást, amit az album hallgatása közben tettem:

a faszim olyanokat dobol benne, hogy rendes összef*som magam!

Őszintén, én nem tudom milyen műfajnak lehet nevezni ezt az egészet, hol jazz, vagy éppen brutális death metal, de valahol meg szomorkás blues, máshol pedig már vérengző deathcore témákba megyünk át.

Na, de ha már így szétszopkodtam a lemezt, muszáj vagyok a problémákat/problémaimat is kiemelni. Akármilyen jó is a cucc, rohadtul tömény, egy idő után soknak tud hatni, végképp, ha nem mozogsz egyáltalán ebben a műfajban. Rengeteg elem vegyül a számokban, néha már túlságosan matekos lesz az egész. A srácokhoz képest ez az 50 perc nem lenne hosszú, de tényleg annyi dolog van a lemezen és annyira tömény, hogy a végére már tényleg túl hosszúnak tűnik. 

Összegezve, nem ez lesz a kedvenc lemezem a srácoktól, de egyenlőre biztos, hogy év albuma esélyes, azt pedig senki nem veheti el tőle, hogy egy igazán masszív és művészi anyag lett elejétől a végéig. Igaz, jobb ha hallgatás előtte felkészülsz, de utána, amint tiszta fejjel nekimész, egyből egy csodálatos utazásra visz téged a zenekar. Kíváncsian várom a következő lépést, mivel látszik, hogy nem lehet a fiúkat megállítani, ha van tematika ha nincs, igazán odab*sznak úgy, ahogy azt kell!

TheLittleOwl