Végre-valahára megérkezett a 2011-es év számomra legjobban várt albuma. Nézzük, Peterék okoztak-e bármifajta csalódást? Elindult a lemez és feszült figyelésbe kezdtem, mint a vadászkopó, ha megérzi áldozata szagát. Kapásból egy új dallal kezdődik a korong, amely a Tranzit címet viseli, és úgy gondolom, megfelelő kezdése a lemeznek: kellően ütős, kellően dallamos, és maximálisan előre vetíti, hogy mire számíthat a hallgató: egy tökéletes lemezre egészen addig, amíg meg nem jelenik az A Day To Remember (majd ADTR) következő albuma.

Arra gondoltam, hogy nem fogom megemlíteni, hogy honnan veszik az ötleteket a srácok, de egyszerűen nem lehet elmenni a hasonlóság mellett. De ezzel úgy vagyok, hogy nem szégyen a nagyoktól ötletet meríteni, főleg úgy nem, ha a végeredmény ennyire pazar lesz. Ha nem lenne az ADTR, akkor egy teljesen úttörő, újszerű lemezzel jelentkezett volna a banda. De úgy gondolom, Magyarországon (talán még Európában is a Chunk, No Captian Chunk mellett)) még így is eléggé kuriózumnak számítanak, úgyhogy nincs ezzel semmi baj. Az albumon összesen 10 szám található, amiből ötöt már ismerhettek a rajongók, ugyanis 3 már régóta kering a világhálón (a BRO, a Twenty-two, és a Be kind...), a maradék kettőt pedig promóciós céllal lőtték fel a srácok nem sokkal a lemez megjelenése előtt (az Introducing J. Pussy-t, és az It's been for a while-t). Úgyhogy mindössze 5 új számot tartogat az érdeklődők számára a CD, ami első hallásra nem tűnik soknak, de higgyétek el, hogy bőven elég. Ráadásul a 3 régi számot az egységes hangzás érdekében újrakeverte a Simi, tehát szó nem érheti a ház elejét.

Szóval az új zenék: maximálisan hozzák a színvonalat, a lemez egy percig nem ül le, nincs benne olyan pillanat, ami unalmas lenne. Tökéletes tempo- és ritmusváltások vannak, az ugrálós motor-metál és a lálázós tinipunk megfelelő arányban keveredik, és még a sokak által utált breakdown részek is zseniálisak. Nekem mondjuk szinte azok a kedvenceim, bármelyik nótában. Összességében tehát megérte várni a lemezt, mert a magyar underground kiemelkedő alkotása született meg. (Talán az új Idoru lemez kelhetne versenyre vele, de felesleges összehasonlítani őket) Negatívumként azt az egyetlen dolgot kellene megemlítenem, hogy a lemez minden egyes nótájának eredetije felismerhető az ADTR valamelyik albumán. De igazából ez nem is negatívum...inkább csak észrevétel. Tessék beszerezni és hallgatni, mert amúgy zseniális!

Jam