Már itt is vagyunk, nehogy túlságosan hiányolni kezdjétek egyáltalán nem kisimult, néhol ráncosnak, máshol inkább gyűröttnek mondható, Gucci-táskás szemaljakkal vértezett, borvirágos orcáinkat. Természetesen nem is lenne világ a világ, ha nem gyászrovattal kéne indítani 2022-t, de igyekeztünk gyűjteni még néhány hírt, hogy ne keserű szájízzel szaladjunk neki ennek a hosszú és tartalmasnak ígérkező esztendőnek.
Ha Jerry Lee Lewis és Elvis Presley még élnének, és beszállnának a Metallicába, körülbelül olyasmi végeredmény születhetne, mint a #Volbeat muzsikája. Poulsenék – turnélehetőség híján – a tervezettnél hamarabb kijöttek a két évvel ezelőtti Rewind... utódjával, és a nagyszerű tűzherék nyomában ezúttal is egy sokszínű album született, amely nem adja könnyen magát, de meghálálja a türelmet és a törődést. Nekünk tetszett - és neked?
Az #Eilema zenekar volt olyan kedves és a rendelkezésünkre bocsátotta debütáló nagylemezét, ha már egy #sasoló -ban eléggé éltük a muzsikájukat. Az #AttractedToLight pedig bebizonyította, hogy prekoncepcióink helyesnek bizonyultak, hiszen a srácok iganis jó muzsikát csinálnak. Tartsatok velünk és ha rárepültetek, mint moly a nagyi szövetkabátjára, akkor bizony a szekrényben találkozunk!
Biztos emlékeztek rá, mennyire odavoltunk a #Tulpa első EP-jétől, és nincs ez máshogy a második esetében sem. Ezek a csókák valami félelmetesen érzik, mitől döglik a légy, és ki is döglöttünk annak rendje és módja szerint, bár legyek nem vagyunk. Legyünk?
Idén nem először merülünk alá a komor hangulatú lemezek világába: ezúttal a #SwallowTheSun kalauzol minket a százszorszépekkel teli réteken át a legsötétebb erdők fái közé, ahová már szinte semmi fény nem szűrődik be... Ha ismered a svédek munkásságát, tudod, mire számíthatsz. Vagy csak azt hiszed?
Ha azt hittétek, hogy a 2021-es év nem tartogat több megalomán, gigantikus, epikus, szinte már-már emészthetetlen és együltő helyben fogyaszthatatlan lemezt... na, akkor jött az új #Mastodon és de! Amúgy nincs nagy baj a #HushedAndGrim -mel, (hiszen Mastodon, miért lenne?), de ha nem lenne több világjárvány az elkövetkező években, azt meg tudnánk köszönni...
Az év utolsó #Frisselő -jére is jutott szomorúság (RIP Kóbor János és RIP Molics Zsolt), de ezeket letudjuk az elején és utána igyekszünk mindenkinek visszahozni az életkedvét egy vagon koncertbejelentéssel ( #TheCure , #MyChemicalRomance , #Aerosmith ...), néhány csúszással és törléssel, valamint a végén egy rage-dzsel, hogy nehogymár úgy vonuljunk karácsonyi szünetre, hogy bármi is kimarad... Tartsatok velünk, aztán tudjátok, jöhet minden, ami kicsiny ...
Énekescsere után hozta ki harmadik nagylemezét a #BadWolves , mi pedig nem vártunk többet, minthogy hozzák azt a szintet, amit eddig is. Persze kicsit azért aggódtunk, hogy hogyan sikerül pótolni Tommy Vext hangját, de a #DearMonsters megnyugtató választ adott a felmerült kérdésekre. Mondjuk, ennél többet viszont semmit...
Kátai Tamás tizedjére is úgy gondolta, hogy "legyen bármi" – mármint egy #ThyCatafalque lemezen. Illetve inkább minden. Sőt, minden is. Amikor egyszerre tolul fel a "hé, hogy is van ez?" kérdés és az aztakurva-feeling. Egyébként nem kimondottan a mi műfajunk az avantgarde metal, de a #Vadak albumot mindketten élvezettel hallgattuk. Szóval kalapot emelünk Kátai maestro előtt, és még legalább tíz ilyen jó TC-lemezt kívánunk!
Ha zeneileg nem is ér a klasszikus éra alkotásainak nyomába a #Worship , egy másik aspektusban egész magasan kiemelkedik az idei felhozatalból. #PeterTägtgren , a #Hypocrisy főnöke nem csak néz, hanem lát (és felszívott egy csík... na jó, nem biztos), és ez a szövegeken is világosan látszik. Kalapemelés! De legközelebb tiszta éneket is kérünk, ha lehet!
Tüntettünk a sajtószabadságért (hiába...), megindult a líbiai és szíriai polgárháború, Vilmos herceg feleségül vette Catherine Middletont, Bin Ladent végre megtalálták és likvidálták, az EU kihúzta a görögöket a sz*rból, kiadták a MineCraft-ot és meghalt Kim Jong-il észak-koreai diktátor (amitől mondjuk a népnek nem lett jobb)... Zajlott az élet feltartóztathatatlanul, ennek eredménye, hogy az eddigi leghosszabb és legtöményebb #Jubiláló -t hoztuk ...
Valaha a progresszív metal császáraiként tartottuk számon a #DreamTheater -t, egy olyan zenekarként, amely minden albumával valami újat hoz úgy, hogy a muzsika magas nívójából jottányit sem enged. Vajon az #AViewFromTheTopOfTheWorld -ön sikerült végre régi önmaguk nyomába érniük, vagy az a bizonyos varázslat már végleg és visszavonhatatlanul elveszett? A kibeszélőnkből szerintünk egyértelmű lesz, mi melyik verzió felé hajlunk...
