Ahogy tavaly, úgy idén is meghívást kapott kicsiny zenekarom, hogy muzsikáljunk a kamaszoknak, mi pedig mindent hátrahagyva 2 éjszakát a táborban töltöttünk. Ez két dolog miatt volt jó: egyrészt azért, mert láttunk egy csomó jó koncertet és részt vettünk egy csomó jó programban, másrészt pedig azért, mert érezhettük a hatalmat a kezünkben. De természetesen nem éltünk vissza vele, hogy törvényen kívüliek voltunk a Kamaszállamban, hanem kulturáltan hajoltunk el úgy, hogy a tinik ebből mit se érzékeljenek. Egy dolog miatt viszont nem is volt annyira jó: rájöttünk, hogy öregszünk...

No de térjünk is vissza a koncertekre: a 'Baby on the Woods' zenekar nyitotta a sorozatot, akikkel már tavaly is egy napon játszottunk. Azóta csak fejlődtek a srácok, tolják kíméletlenül a 80'-as évek rock'n'roll-ját és nem törődnek senkivel és semmivel. Ahogy az énekessel beszélgettem, elmondott egy olyan mondatot, amit én is sokszor mondok és hallok interjúkban, miszerint: "Lehet, hogy a mai ifjúság a gépzenére gerjed, de ettől én még nem fogok ilyen zenét csinálni..." Ezzel pedig maximálisan egyet kell, hogy értsek, mert én is ugyanebben a cipőben járok. Ugyanis a srácok után mi kaptuk meg a színpadot, este 9 óra, jó hangulat, remek közönség, frankó hangosítás (köszi Máté, meg a házit is, van jövőd a pálinkafőzésben...:D ). Úgyhogy nem is ragadnék le a saját zenénknál, önreklám vége, következett a pénteki nap.

Ahol is a 'Silver Soul' zenekar kezdte meg az estét még valamikor vacsora előtt. A srácok elég fura zenét játszottak, mert valahol egyensúlyoztak az elvontabb témák és a rock 'n roll jellegzetes mozdulatai és riffjei között. Nem is tudnám megfogalmazni, de az biztos, hogy nem volt rossz. Utánuk következett a 'Helo Zep' zenekar, akiket vártam, mert a névválasztással már bemásztak a szívembe. Kellemes, gyors és élvezhető punk-muzsikát toltak a srácok, talán ők voltak azok, akik a legjobban eltaláltak a két nap fellépő zenekarok közül, rajtuk buliztam úgy istenigazából mint közönség. Utánuk volt még egy záróbanda, akiknek a nevét már nem sikerült megjegyezni, és most az Istennek sem találom a programfüzetem, úgyhogy nézzétek el nekem eme hiányosságomat. Az viszont biztos, hogy tetszett, amit csináltak, mert játszották a System of a Down-tól a Chop Suey-t. Igaz, azért lett volna még némi finomításra váró elem a srácok játékában, de mivel éppen az ebédünket ültük egy hangulatos vendéglőben és csak távolról hallgattuk a koncertet, ezért engedékenyebb voltam a hallottakkal kapcsolatban és élveztem a zenét.

Sajnos a mai napra már nem sikerült a fesztiválon maradni, de jövőre remélem, hogy végig ott tudok lenni, hogy tolmácsoljam a fiatalok kérését: van igény az ilyesfajta fesztiválokra, úgyhogy kedves iskolák, önkormányzatok és mindenki, aki idén ezt nem tette meg: tessék támogatni a fiatalokat, ők a jövő! Propaganda vége, over and out.

Jam