Sokáig érlelgettem ezt az albumot, hiszen mégiscsak hazánk fiairól van szó, akik egy igazán extrém műfajban mérettetik meg magukat. Reméltem, hogy a piros-fehér-zöld vér majd felbuzog bennem és ettől jobbnak látom az összképet... Aztán elkezdtem hallgatni az anyagot és rájöttem, hogy ez sajnos nem fog megtörténni. Magukkal a hangszeres részekkel egyébként nem is lennének gondok, mert a metalcore skálát teljes egészében felvonultatják a dalok: vannak breakdownok, kellően lüktet az egész, annyira nem is vészesen unalmasak a témák, váltakozik gyakran a hörgés és a tiszta ének... szóval még akár jó is lehetne az egész. Aztán jön a fekete leves: idegesítő prüttyögésként beteljesülő kiállások, autotune-nal az egekbe emelt és ezzel együtt a földbe döngölt énektémák, és buzissá avanzsált dalok. Na, ezekkel viszont már annál nagyobb gond van. Nincs azzal baj, ha elektronikát viszünk a dalokba, mint ahogyan azt a Dead by April is teszi (már annyit példálozok velük, hogy lassan tényleg elhiszitek, hogy ők jók...), de amikor viccet csinálunk belőlük, ott kiborul a bili.
Pedig lennének potenciálisan jó dalok a lemezen, ami pozitív irányba billenthetné a végső mérleget, de persze ezt nem hagyhatták szó nélkül a srácok. Mindenképpen rá kellett rakni a lemezre olyan förmedvényeket, mint a "Party Nerve", amit életemben egyszer sikerült végig hallgatnom/néznem, azóta áll a hátamon a szőr tőle... vagy éppen az "Interlude", aminek aztán az ég egy adta világon semmi értelme nincs. Az "Anymore" kezdését pedig már meg sem említem, mert felesleges... azt éreztem, hogy mindjárt felsétál a színpadra a Scooter és előadnak egy, a 90-es évek közepén írt, B oldalas szerzeményt. De nem, ugyanis az talán jó lett volna...
No, már most akkor tegyük fel a nagy kérdést: miért érdemes hallgatni vagy megvenni ezt a lemezt? Jelentem, semmiért. Napok óta gondolkodom azon, hogy a zenekarnak ennyi haverja van, vagy miért lájkolják őket ennyien? Aztán rájöttem, hogy mutatták őket anno az X-Faktorban, ahol eléggé kilógtak a sorból, így valószínűleg minden fekete bárány azonnal tapadt a Like gombra, hogy ő is egy kicsit kilógjon a sorból. Ez pedig azért vicces, mert az ilyenek nem rajongók, hanem trendkövető, üresfejű töltelékek, akik sosem fogják meghallgatni, vagy szeretni a bandát. Így hát tovább is léptem ezen a jelentős problémán, majd azt a konklúziót vontam le, hogy nem szeretem az electrocore-t. Legalábbis ezt a változatot biztosan nem.
Pedig ha azt vesszük, akkor lenne létjogosultsága, mert én is millió egy olyan embert ismerek, aki az electro és a metál zenéért is rajong. Nekik így könnyebb lenne, ha egyben megkapnák az egészet. De az a baj, hogy ennél azért lényegesen jobb teljesítmény kellene ahhoz, hogy valami kiemelkedőt tegyen le az asztalra a törökbálinti hatos. Persze, tudom, hogy divat nem szeretni az ilyesfajta zenét, de én nem ezért nem szeretem, hanem azért, mert nem jó. Egyedül a "The Feeling" és a "Cruel Memories" voltak azok az alkotások, amelyekben megcsillant a szikra. Talán egyszer majd tűz is gyúl belőlük, de addig inkább hallgatok mást...
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.