A definitív #Trivium-lemez volt a cél a mostanság jelentős #Twitch-streamer karriert befutó #MattHeafy szerint, és ez hallhatóan sikerült is, hiszen minden korábbi munkájukról jutott egy kevés a #WhatTheDeadMenSay-re, többnyire csak áthallás szintjén, bár a záródal elejét nem is értjük, hogyan…
Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most…
Megjött az új #AugustBurnsRed és mindent eldobtunk tőle, legfőképp az agyunkat. #Luhrs-ék ugyanis megcsinálták, amire valószínűleg már a legvérmesebb fanok sem igazán számítottak: egy olyan lemezt, amit simán oda merünk tenni a #Messengers és a #Constellations mellé és nem hogy alulmaradna, egyes…
Harmadik lemezükkel a #Kies-es fiúkák alaposan elgondolkodtattak minket és már a kormányszintű összeesküvéselméletekbe is majdnem belementünk, amikor hirtelen egyszer csak hopp! És megvilágosodtunk, a kockák a helyükre kerültek és minden értelmet nyert. Jó, nem minden, de a dolgok nagy része igen.…
Még csak a második lemezét hozta ki a #Loathe, mégis az egész szcéna felhördült az #ILetItInAndItTookEverything érkezésére. Nem csoda, hiszen a velősen súlyos arcbamászások és a légiesen könnyed, lamentálós részek úgy váltják egymást, mintha mindig is párban jártak volna. Te hogy bírtad ezt a…
Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna,…
Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről…
Belefutottunk már néhány csalódásba pályafutásunk során, de valószínűleg az #EnterShikari legújabb eresztése mindig is a legemlékezetesebbek között marad majd a fejünkben. Ugyanis annyira, de annyira akartuk szeretni a #NothingIsTrueAndEverythingIsPossible-t, hogy még a nagynál is nagyobbat csapott…
#CharlotteWessels-t sajnos még mindig jobb nézni, mint hallgatni, mert noha a külsejéhez hasonlóan a hangja is roppant tetszetős ennek a holland leányzónak, de ha nem ereszti ki, elvész a varázsa... Az angyalkásan habkönnyű énekdallamok köré persze sikerült kanyarítani pár igencsak combos…
Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk…
Egy olyan album, amelyen annyira érződik, hogy világra akart jönni, mint a #Crowbar-főnök #KirkWindstein első szólólemezén, nem nagyon nyújthat mást, mint utazást az alkotó lelkének legmélyebb bugyraiba. Ha ismered a Kapitány munkásságát, de nem hitted, hogy képes még szívbemarkolóbb dalokat írni,…
Megérkezett a hatodik (??) #HollywoodUndead nagylemez (???), aminek talán jön a folytatása, talán nem... Ami viszont biztos, hogy az első rész ránk rúgta az ajtót tokostul, mi pedig baromira élveztünk elmerülni a rapmetal dalok tengerében, amiből ennyit még sosem pakoltak egy lemezre a srácok,…
