Még most sem tudom hova tenni ezt az albumot... Csalódás, alul múlja a várakozásaimat, de mégis A7X, mégis dögös, kiemelkedő elemekben bővelkedő, dallamos és kemény. Tény, hogy kicsit melléfogtam az albummal való ismerkedésnél, ugyanis (mint később kiderült) a Deluxe Edition bónusz számával kezdtem (Lost It All), ami felidézett bennem minden szép emléket az A7X előző albumaiból. Aztán koppantam, hogy ez rajta sincs a lemezen...

Ezt lenyeltem, oké, no para, jó lesz ez. És tényleg jó is lett, körülbelül a lemez feléig. Az elején tényleg önmaguk a srácok, igazi keménykedés, odacsapós versek, fülbemászó, tiszta refrének, ötletes elemek dobon (is), csodás iker-dallamok a gitárokon (Zacky és Mr. Synyster Gates úr igazán odateszik magukat), minden, ami csak kell. A lemez címadó dala végig, a Danger Line refrénje, a Welcome to the Family úgy komplett egészében zseniálisak. Aztán körülbelül az ötödik vagy a hatodik számnál félbetörik az egész és a srácok küldenek nekünk négy vagy öt lírai alkotást csokorba kötve. Ezzel amúgy alapjában véve nem is lenne baj, csak olyan vontatottan adják elő az egészet, hogy a második lassú számnál már léptet is az ember, hogy hátha visszakapja a lendületet, az ötletes dalvezetést, a metalt, ami elvárható lenne. És tényleg visszakapja, de csak a lemez záródalánál, a Save Me című, majd 11 perces eposznál. Ennél jobb szó talán nincs is rá. Darál, sodor, gyönyörködtet gitár-szólókkal, kényeztet harmóniákkal, ének-dallamokkal, leviszi az ember fejét. Ilyen szempontból egyébként jól keretbe van foglalva az album, csak sajnos az a pár unalmas nóta nem kellett volna rá.

Persze nem mehetünk el szó nélkül a banda dobosa, James 'The Rev' Sullivan múlt decemberi halála mellett, aki 28 évesen túladagolta magát gyógyszerekkel (Mike Portnoy helyettesíti őt a lemezen és a turnén). Az egyik zeneszerző távozott így a csapatból, úgyhogy minden elismerés, hogy nélküle is hasonló színvonalat tudtak hozni a srácok. Emellett a Fiction című dal neki lett dedikálva, amin mindenki énekel neki pár sort... Ott mindig kiráz a hideg, ennél szebb tettet/dalt egy metál-zenekartól, azt hiszem, kívánni sem lehetne. Összefoglalva az eddigieket, az Avanged Sevenfold még mindig király! Kicsit kevesebb lett a kreativitás a lemezen, kicsit több lett a líra, de azt hiszem, egy ilyen tragédia után az is csodálatra méltó, hogy egyáltalán megjelent és ilyen minőséget tudott nekünk nyújtani

Jam