Világszínvonal, darálás, egyedülálló technikai tudás, új énekes, páratlan színpadi produkció... igen, Idoru! 2 év után új lemezzel jelent meg az öt fenegyerek, ami talán még a Fonogram díjas, 2009-es 'Face the Light'-nál is erősebb. De persze ezt nem tisztem eldönteni, úgyis mindenkinek meg kell hallgatnia.

A dalok iszonyatos módon össze vannak rakva... nem is hiszem, hogy ma Magyarországon lenne még egy banda, akinek ennyire technikás, változatos, élvezetes, kifogástalan lemezt sikerülne összeütnie.  Nagy újdonság, hogy végre 3 magyar nyelvű nóta is felkerült a korongra. Gondolom a magyar közönség felé nyitásról lehet szó, vagy csak meg akarták mutatni, hogy bizony, ők magyarul is tudnak szöveget írni...nem tudom, de nem is lényeg. A 3 magyar dal és a két lassabb nóta maximálisan beleilleszkedik a "klasszikus" Idoru-nóták csokrába, úgyhogy itt sem esik csorba a lemezen.

Egyetlen negatívumnak talán azt tudtam volna mondani, hogy mindössze 9 szám található a korongon, egyenként olyan 2-3 perc közötti átlaghosszúsággal. Aztán rájöttem, hogy mostanában minden zenekar maximum 10 számos lemezzel jelentkezik (gondoljunk a Grenmára, a Supernemre...), úgyhogy végül is kihúztam a negatív listámról ezt a sort. Így ott nem is nagyon maradt semmi... Hölgyeim és uraim, ha valaki ma, szerény kis hazánkban headliner hc zenekar szeretne lenni, akkor Tibiéket kell lenyomni... sok sikert hozzá minden kedves próbálkozónak!

Jam