Volt ilyen címmel egy magyar film is anno, az bukta volt. Nézzük, hogy a magukat "már felnőttünk"-nek tituláló AFC jól választott-e, és valóban átalakultak-e? És ha igen: kellett ez nekünk? Nos, ezekre a kérdésekre természetesen még nem szeretnék válaszolni. Inkább kezdjük azzal, hogy volt már átalakulása a zenekarnak, ugyanis még arra emlékszem, hogy kb. 2005 tájékán itt Tatabányán is játszottak, de akkor még tarajos, rendszerellenes, "mindenkinélokosabbvagyok" punk zenét. Aztán jött a változás, bekerültek a médiába, elkezdtek finomabb, dallamosabb dalokat írni, amiből keletkezett egy félig pop, félig punk, sok helyen emo-nak titulált self-titled lemez úgy 2008-ban. Ebben még azért voltak kicsit metálosabb elemek (gondolok itt egy-két ordításra, vagy riffre, azok mai napig a kedvenceim). Aztán nem sokra rá, 2009-ben megjelent a "LéleKzet", amely már egy kicsit borúsabb volt, sokkal technikásabb, és egy fokkal keményebb is, nem voltak rajta olyan könnyed nóták, mint mondjuk az "Ez van", de voltak rajta olyan dalok, mint az "Angyal", vagy éppen a "Még1x", amik azóta szintén kedvenceim. Most sokkal többet kellett várni az új lemezre, viszont sokkal nagyobb is a változás. Nézzük, hogy jó ez nekünk?
Ugye már ismertünk két nótát a lemezről: a "Lesz, ami lesz", ami nekem annyira nem jött be, és a "Mennyország", ami viszont azóta a kedvencemmé avanzsálódott, és el is lövöm a poént az elején: ennél jobb nóta nincs is a lemezen. Legalábbis szerintem. Azt kell mondanom, amit már valamelyik cikkben le is írtam, hogy a zenekar egy olyan irányt vett fel, amivel nem lehet mellé lőni. A technikás rockzenét kiölték, a metált már csak hírből sem ismerik, az ordítás kiveszett, mint olyan...gyakorlatilag biztonsági játékot játszva hozták a kötelezőt. Ami engem azért bosszant, mert tényleg bírtam az első két lemezt. Már végig hallgattam ezt is párszor, hogy hátha majd másodszorra jobban tetszik, vagy harmadszorra...de inkább mindig visszateszem a régi korongokat, és nem azért, mert azokat már ismerem, hanem mert azok jók... a maga műfajában egyébként ez is jó. Csak ez a műfaj már nem Anti Fitness Club...sokkal inkább No Thanx. És ebből köszönöm, nem kérek...
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek kiemelkedő pontok a lemezen, ugyanis azért azt el kell ismerni, hogy a srácok értenek a zenéléshez. (Mert ez vitathatatlan. Gondoljunk csak arra, mit műveltek Ákos - "Majom a ketrecben" című nótájával. Az valami elképesztően jó volt) A legpozitívabb dolgok számomra a kórus bevezetése, a gitárszólók, és a zongora bőkezűbb használata voltak.. A kórus a "Marad-e még levegő" (ami egyébként másik favoritom) és a "Beleremeg a föld" című szerzeményekben érhető igazán tetten, ezekhez viszont hozzátesznek, úgyhogy ezért jár a pirospont. Előbbiben még libabőrös is lettem első ízben! A zongora (és emellett még vonósok és effektek is) annyi nótában megtalálhatók, hogy kár lenne kiemelni akármelyiket is. Nem rosszak, de az igazi „baszdmeg” érzés elmaradt..
De ha már a rossznál tartunk: nincs bajom a lassabb nótákkal, a "Viszlát" naná-zása egész korrektre sikeredett, néha még magam is dúdolgattam, a "Vezessen a vágy" bár közepesre sikerült, azért még hallgatható. Viszont a "Jégvirág"-ot egyszer bírtam végighallgatni, utána már szinte fizikai fájdalmat okozott, és jött a késztetés, hogy léptessek. És mivel nem vagyok saját magam ellensége, ezért meg is tettem. Aki tud olyan zenét írni, mint a "Más ölel át", az hogyan köt ki ennél a rettenetnél? Persze, tudom, kapufát rúgni kell ahhoz, hogy tudjuk értékelni a gólokat...de ez nem kapufa kérem, ez bizony nagyon mellé!
És akkor még a vége felé emlékezzünk meg a szövegekről: mindenhol azt nyilatkozta Tomi, hogy ezek a legmélyebb, legbemnőségesebb szövegei, amelyek amúgy pozitívak, mielőtt valaki leemosozná őket. Kérem alássan: az Aljas kúszóbab írt pozitív szövegeket, de nem az Anti Fitness Club. Legalábbis nem ezen a lemezen. Persze távol álljon tőlem, hogy azt mondjam: nem jók ezek a versek. Talán egy kicsit unalmasnak mondanám. Tomi ugyanis 12 dalban 3 dologról énekel: 1. hogy mennyire szereti a lányt, 2. hogy a lány már nincs vele és 3. hogy az életet szeretni kell, mert az is szeret minket. Emellett komoly felüdülés a "Marad-e még levegő?", amely a "Végső kiáltás" egyensági leszármazottja, szóval eredetinek nem mondhatjuk, de legalább kilóg a sorból és jó!
Összegezve tehát az eddigieket és megválaszolva a kérdéseket: igen, változott az AFC és nem, ez nekem nem jó. Én maximális mellszélességgel kitartok amellett, hogy kérem vissza a régi zenekart, a negyedik lemez pedig legyen legalább olyan jó, mint a "LéleKzet" volt a maga technikás, horzsolós hanzgású, metálbetétekkel tarkított módján. A popot meg hagyják meg Fluornak és SP-nek...
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.