Egy ötszámos EP-vel lepett meg minket Tatabánya egyetlen (vagy legalábbis általam tudott egyetlen) metalcore csapata. Mivel ismerem a srácokat, ezért kérték, hogy firkantsak már valamit róla. Íme: Kapásból itt az elején szeretném mondani, hogy voltam már a fiúk koncertjén (talán nem is egyszer) és akkor mindig kellemes bólogatással töltöttem az időt, mert én úgy szórakozom. Az, hogy ütjük egymást, meg pogózunk, meg satöbbi, az nem az én műfajom, tehát a lényeg: a magam módján élveztem a dolgot. Még ha először arcul is csapta kis mimóza lelkemet, ahogy Dominik leordítja a fejemet. De aztán megacéloztam a hallójárataim, burkot vontam a lelkem köré és elkezdtem élvezni ezt a stílust. Így már pozitív hangulatban ültem le meghallgatni a dalokat, hiszen mit nekem metalcore, bírom én, mint székely a pálinkát!

Aztán végül is bólogatni kezdtem a zenére. Sosem gondoltam volna, hogy ez a mondat egyszer elhagyja a számat (jelen esetben a kezemet), de Dominik hörgése jó. Sokat fejlődött az utóbbi másfél évben, és ez dicséretes. Persze a többieknek sincs okuk panaszra, mert amit el lehet lesni a nagyoktól, azt ők ellesték. Értem itt azt, hogy az öt dal felvonultatja a metalcore klasszikus elemeit: van tempóváltás, breakdownok, tördelések, már-már lírai tiszta gitár, valamint az általam annyira gyűlölt kúpozás (vagy szögelés...kinek hogy). Nekem kettő bajom volt az összképpel: néhol szétesik az egész. Ez azért probléma, mert stúdiófelvételekről beszélünk, ahol segít a tak (metronóm), ott az utómunka, sőt, annyiszor lehet próbálkozni, ahányszor nem rest az ember gyereke (vagy amíg a felvételt készítő emberke hagyja...). Szóval ezek a "kis" bakik rontották az összképet. Második gondom azzal volt, hogy bármennyire széles skáláját is vonultatják fel a srácok a 'core elemeknek, ez bizony akkor is egysíkú. Ha teljes lemezt hoztak volna ki, akkor nem kérdés: fele ennyire sem lenne ütős a cucc. Így a rövidsége miatt ez még úgy-ahogy elnézhető. DE! Ezt is lehetett volna kicsit turbózni, ugyanis amit hallunk, azt már előtte is hallottuk milliószor másoktól: hiányzik az a dallamvezetés a dalokból, ami egyéniséggé tenné és kiemelné a szürkeségből. Az "I lead You to death"-ben már egy kicsi érződik abból, amit leírtam, de sajnos ott is próbálkozás szintjén elhal a dolog. Pedig a Kirschner Ádi egy igen jó gitáros, kár hogy nem csillogtatja kellőképpen a tudását. A Martin dobjátékát és a Krisztián basszusjátékát nem nagyon ragoznám, mert nem értek hozzá. Alapot adnak a daloknak, nem lehet hibát nagyon észrevenni, szóval jól csinálják, amit csinálnak (főleg a "New Blood" kiállásában a harminckettedes duplázás...az eléggé adja).

Énekileg már kiveséztem fentebb a dolgokat, egyedül még annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy tiszta ének: na, az nem kell bele. Én, aki él-hal a melódiákért és imádja a tiszta, magas vokálokat, most azt mondom: felesleges. Nem adja meg azt a pluszt, ami miatt megérné kísérletezni vele. A "New Blood"-ban még eléggé Black Veil Brides-osra sikeredett (köszönhetően a kis orrhangnak), ami nem volt olyan rossz, viszont az "I lead You to death"-ben csak ront az összképen. Jah, összkép: sok hibát kiemeltem, de ettől függetlenül egy korrekt módon összerakott, induláshoz tökéletes EP-t pakolt össze a tatabányai banda. Az biztos, hogy a koncertjeiken ott leszek, ahol tudok, mert élőben még sokkal jobbak. De ami késik, az nem múlik: jönni fog majd egy jó lemez tőlük, ebben nem kételkedem! Az időpont még kérdéses...

Jam