Nem számoltam meg, hogy '90 óta hányadik lemezüket hozták ki Megyeri Feriék, de igazság szerint a kutyát sem érdekli (még a diktátorokét sem): a lényeg, hogy végre PUNK lemezt kaptunk. Bevallom, jó érzéssel töltött el a korong. Visszakerültem jó pár évvel ezelőttre, amikor is rommá hallgattam az összes, garázsminőségben felvett, trágárszótárrá avanzsált, kőpunk Picsa lemezt. Lehet, hogy emiatt tetszik ennyire ez az album, de lehet, hogy csak szimplán azért, mert jó. Ezen még gondolkodnom kellene, de akkor sosem lenne kritika, szóval lényegtelen. Egy biztos: még felrakom a Doom 3-at is, és akkor tényleg 2004-ben fogom érezni magamat. Jíhááá!

Pedig ha belegondolunk, akkor ez egy baloldali, anarchista, három hangokból összerakott, szögegyszerű lemez. Annyi a változás, hogy most már nem csak színezésképpen használják a trombitát, hanem szerves része a daloknak. Ez eleinte zavart, de minél többször rágtam át magam rajta, annál jobban elkapott a fütyülhetnék. És ha az emberben ragad a melódia, akkor az már elérte a célját. Mivel ugye a Ferinek nincs az a "cseszterbennington" torka, ezért egyértelmű, hogy a hangszerekkel kell ezt elérni. Jelentem, sikerült!  A "Nyolcvanhárom" kapásból egy személyes nóta, amelynek felvezetője ötletes: a Sex Pistols-tól kezdve a "karosszékből álljanak most fel" és hasonló, korabeli idézetek nagyon megfognak. Itt ki is emelném, hogy a személyes indíttatású szövegeit mindig is jobban bírtam a Ferinek, mint a szélsőbaloldali imaszövegeket és istenítő verseket. Pedig sajnos abból is kapunk párat... no de, az első dal jó, ebben egyezzünk meg! A "Hungernica" amolyan "Ájn, cváj, dráj" feat. "Kaukázusi krétakör", és akkor a felépítettségére és a mondanivalójára is hoztunk példát. Az egyik címadó "Orindzsúz" mi másról is szólhatna, mint a kéknarancs vakító erejéről és a demokráciának álcázott diktatúráról? Naná, hogy arról! És ha már itt tartunk, a "Diktátorok kutyája" folytatja a megkezdett gondolatmenetet. Ha nem lenne benne a refrén utolsó mondata (miszerint "nem kell a demokraták rossz dumája"), akkor ironikusnak is felfoghatnánk az egészet... így inkább olyan semmilyen. Az "Arab tavasz" eszméletlen bugyutaságával egyből arra késztetett, hogy visítsak és fűszoknyás táncot járjak a szoba közepén. Persze szoknyám nincs, ezért maradt a mackónackó (magasabb szinten már "tyepláki"), de a lényeg nem változik: beteg ez a nóta!

A lemez második fele még erősebbre sikerült, ugyanis a "Szociális segély" szövege telitalálat, a dallamvezetés (gondolok itt a trombitaszólamra) rápakol még egy lapáttal. Bohókás nyelven megfogalmazva küldi el a Feri az ingyenélőket az anyukájuk szoknyájának hátsó/belső felébe. Gratula érte! A "Túszdráma" szintén a politizálós, balos irányba állított nóta, nekem annyira nem is jött át, de azért a refrén ragadós. A másik címadó "Brévnyúvörld" a komolyabb tételek közé tartozik, amiket nem igazán szerettem sosem, de valahogy ez úgy belefért. Nem a lemez kiemelkedő darabja, de legalább nem is a hallgathatatlan fajta. Kár, hogy közhelyes a szöveg. Az "Angol foci" már közelít a zenithez, ugyanis nagyon el lett találva ez a dal! Szintén személyesebb hangvételű, ráadásul ahogy a végén Feri és Barni vitatkoznak, hogy akkor most melyik csapatnak kell szurkolni? Hát az zseniális! És persze azért a magyar foci is megkapja a cseppet burkolt, de mégis világos utalást. A "Mindenki elmegy" pedig egy olyan zárása a lemeznek, amit simán fel mernék rakni az általam örök favoritnak tartott "Dollár, hatalom, pornó" című, 2001-es lemezükre. Mondanivalóban, szövegben, zeneileg nagyon ott van a végszó. Végre kicsit keményebb riffelgetés, melankolikusabb dallamok és komoly, velős szöveg. Tényleg nem tudok belekötni. Summázva tehát annyit tudok mondani, hogy nem a pályafutása legjobb korongjával rukkolt elő a zenekar, de hogy a top 5-ben benne van, az tuti. Ez pedig azért nagy szó, mert mint mondtam, a régi lemezeket oda-vissza, elölről-hátulról, kívülről-belülről...etc. Szóval Feriéknek üzenem, hogy így kell jó punk lemezt csinálni! Mindenki másnak meg azt, hogy tessék belehallgatni, ha egy kicsit is fogékonyak vagytok a műfaj iránt, ugyanis meg fogja hálálni a belé vetett bizalmat!

Jam