Eddig sosem írtam kritikát válogatás lemezről, de hát egyszer mindent el kell kezdeni, nálam ez a CD volt a löket, ami arra sarkallt, hogy virtuális papírra vessem teljesen valós gondolataimat. A tracklistet olvasva olyan mohón vetettem magam a gép elé és toltam a lemezt a lejátszóba, hogy majd' letört a tartóka, ugyanis nagyon kíváncsi voltam. Az előző albumokat is szerettem, éppen ezért értékeltem, hogy több "visszatérő" is található a mostani előadók között. Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy nem mindegyik előadót kedvelem a felsoroltak közül, sem az eredetiek, sem a feldolgozók oldaláról. Ettől még a lelkesedésem megvolt, nagyrészt nem is kellett csalódnom.
Bruno Mars egy elég jó előadó, fogós dalokat csinál, ráadásul amit tavaly a Pierce the Veil művelt a "Just the way You are"-ral, az hatalmas volt. Ehhez képest sajnos a Memphis May Fire nem annyira remekelt. Van benne egy rész, amely kemény és ütős, de a dal többi része majdnem ugyanolyan, mint az eredeti. Ez pedig sajnálatos. A "Call me Maybe" a chatroulette-s verzió miatt örökre a szívembe vésődött, szóval ezt nagyon nem lehetett elrontani, de szerencsére az Upon the Dawning-os srácok nemcsak, hogy nem rontották el, de zseniális, élvezhető feldolgozást kreáltak belőle. Ugyanúgy, mint a Mayday Parade Vic Fuentes közreműködésével a "Somebady that used to know"-ból. Bár az a dal már a könyökömön jött ki, de így azért még egye kukac, meghallgatom párszor. A We Came As Romans "Glad You Came"-jét már kiveséztem, szóval lapozhatunk. Eztán jön a lemez csúcspontja számomra, ugyanis a "Some Nights" feldolgozása annyira zseniálisra sikeredett, hogy az elmúlt négy albumról is nehéz lenne hasonlóan jót találni. Az a capellás kezdés, a scream-elős vers a magas vokállal és a durvulós részek is mind el lettek találva, ahogy azt kell, a refrén pedig maradt kellemes, punkos hangulatban. Perfect. De hogy az öröm ne tartson sokáig, jön a feketeleves, a Breath Carolina Jackson-feldolgozása... Komolyan mondom, a hideg kiráz ettől a "műfajtól", amit ez a zenekar csinál. A dal végén olyan jó dolgok vannak az élő hangszerekkel, akkor kérdem én: a többit miért nem lehetett normálisan megcsinálni??? Érthetetlen...
A következő Rihanna dal átdolgozása kicsit hasonlít a "Granade"-hez, ugyanis pár jó megmozdulástól eltekintve teljesen az eredetit hallhatjuk, férfi vokálokkal. Kár érte, mert ebben a dalban több kraft volt... Az Issues "Boyfreind"-je viszont már egy sokkal érdekesebb tészta, ugyanis ez jó. A Limp Bizkites kezdés engem egyből megvett, de szerencsére a dal többi részében is kitart a lendület, a tiszta, fejhanggal átkötött részek is jók... talán a lemez másik favoritja számomra. A "Payphone" az a dal, amit az eredetitől is bőven elég volt elviselni, úgyhogy bevallom férfiasan, ezzel nem tudott mit kezdeni a Crown the Empire, bármennyire is igyekeztek. Jó a feldolgozás, csak engem ráz ki tőle a hideg. A The Maine és Craig Owens feldolgozásait hagyjuk is ki szerintem, mert azok csak időt és helyet foglalnak a lemezen...egyik sem érdemelte volna meg, hogy felkerüljön a korongra. A The Word Alive új lemeze király lett, ennek megfelelően a "Mercy" is egy király dal, amit csináltak vele, az eléggé leviszi a fejünket. Egyetlen dolog a belekötés: sok az az öt és fél perc. Kettővel kevesebb is bőven elég lenne! Bár ha meg kihagyták volna a kiállást, azért nagyon kár lett volna, szóval tudja fene. Az albumot záró Secrets nóta (vagyis ugye eredetileg Gym Class Heroes) élvezhető. De ez meg inkább az eredetinek köszönhető nagyrészt, mert zeneileg nem nyújtanak benne kiemelkedőt a srácok. Viszont azt el kell ismerni, hogy miután kivettem a lemezt, ezt dúdolgattam még vagy 3 napig...szóval ezért mondom: inkább az eredetié az érdem.
Összességében azt mondom, hogy termel bőven annyi szemetet a popszakma, hogy évente lehet megjelentetni ezeket a Punk Goes Pop lemezeket, csak arra kéne figyelni, hogy megfelelően válogassák össze a felkerülő tételeket, mert ez így eléggé felemásra sikeredett. Persze, tudom, egy válogatás albumon nem lehet minden előadó jó, de azért legalább a nagyrésze az, szóval nem panaszkodom (annyit). A többihez meg majd iszom eleget...
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.