Le sem tagadhatom, hogy az egyik kedvenc magyar bandámról van szó (akár élő, akár lemezbeli teljesítményt nézve), éppen ezért féltem nagyon. És éppen ezért leszek elfogult is. (nagyon) Lassan megszokhatnám már, hogy nem kell cidrizni, ugyanis amibe belefognak a halak, az jó, nincs mese. Kifordítják a sarkából a világot, felrázzák az állóvizet és elküldenek mindenkit oda, ahova való. Mindezt intelligens és emészthető módon, mindenféle közeg számára. Sokan mondták nekem, hogy kár, hogy nincs több ilyen banda, mint a Fish... Én erre azt mondom, hogy nem baj, mert így tudnak egyediek és zseniálisak lenni anélkül, hogy mással kéne hasonlítgatni őket, ráadásul nekik is könnyebb így az élet, konkurencia nélkül. Emellett kétlem, hogy lenne még négy olyan ember ma Magyarországon, akik ennyire jól tudnák olvasztani a stílusokat egy olyan konzervbe, ahol a parasztrock és a hardpop ilyen kellemesen összeér a társadalom- és világkritikus, mégis humoros és elmés szövegekkel. Seggnyalás vége, foglalkozzunk a zenével.

11 dalt kapunk ismételten (á la Sav), amelyek szintén eléggé széles skálán mozognak a stílusok mezsgyéjén ide-oda táncolva, de egy dolog minden dalban kérlelhetetlenül benne van: a buli. Egyszer nyilatkozta a Krisztián, hogy nem csinálnak lassú számokat, mert arra nem lehet bulizni. Konkrétan erről van szó! Kapunk hip-hopos, basszus-dob alapú nótákat, pörgős, punkos beütésű tételeket, ugrálós, agyszétvivős alkotást, amely felfért volna bármelyik korábbi korongra (például a Te mit képviselsz nyilvánvaló párhuzamot mutat a Mi vagyunk itt-tel, a Sok a szó-ról eszünkbe juthat a Körbe-körbe, a Kelj fel villámlása pedig a Sav-at idézheti bennünk), ráadásként pedig egy kis elektronikus betétet. Amikor azt mondták, hogy "nincs töltelék dal a lemezen", ingattam a fejem, hogy "oké-oké, jók vagytok...na de ennyire?" Igen, ennyire. Minden egyes tételnek megvan az a kis plusz fűszerezése, amelytől különbözik a többitől, egyedi tud lenni, de mégis ugyanazokból az alapanyagokból készült, tehát ízig-vérig Fish!. Hiába vannak hasonlítós dalok az előző lemezeken, a szöveg úgyis megváltoztat mindent.

Igen, a szövegek, még mindig ezekről szól a Fish!. Ahhoz képest, hogy Senior Hal nem nagyon szeret szövegeket írni, egészen jól megy neki, hiszen nagyon kevés olyan banda van ma kis hazánkban, akik ennyire erős, értelmes, néhol vicces, olykor bújtatott vagy éppen kőkeményen arcba mondósan meg tudnák fogalmazni, hogy mi is van a lelkecskéjükben. És ami a legfontosabb: nem sablon! Ettől lesz egyedi egy banda, a halak pedig egyedibbek az egyedibbnél (ugye értjük?). Nem szeretném bő lére engedni: beszólnak Ákosnak már az első dalban, innentől engem kilóra megvettek. Ha pedig valaki kíváncsi lenne még ezek után is, hogy miről szól a banda, az hallgassa meg a Kelj fel! című rohanást, minden benne van. Én megyek vissza zenét hallgatni, ugyanis az év magyar rocklemezével van dolgunk!

Jam