Mivel a srácok körülbelül 2005 óta ugyanazt a színvonalat és zenét szállítják bizonyos időközönként, nem voltak nagyok az elvárások.

A Hooligans lemezek felépítése a következő: két-három gigasláger, amely eladja az egész lemezt és pár töltelékdal, ami meg kitölti a játékidőt és élvezeti faktor is van benne. Tudják ezt a srácok is, nem véletlen, hogy az amerikai Good Charlotte zenei kliséit pofátlanul lenyúlva hozzák is a kötelezőt. Nincs ezen mit szégyellni, hiszen Magyarországon ezt senki más nem csinálja (kivéve a Machine Mouse-t, de most őket hagyjuk). Szóval itt vannak a jól ismert dallamok, a sablonos dalok és a klisés szövegek. Mindezt persze olyan ehető egyvelegként tálalva, amely Tóth Tibi zsenialitását dicséri, hiszen lenyomja újra és újra ugyanazt a torkunkon, mi meg kajáljuk. Mondjuk, azt hozzá kell tenni, hogy inkább a koncertteljesítmény és a hírnév miatt szeretjük a bandát, semmint a zenéje miatt. A magam részéről legalábbis biztosan, hiszen hol vannak már azok az idők, mikor a Napraforgó meg az Egy darab Sandy üvöltött a lejátszóból 100-as hangerőn, fütyülve a szomszédokra... Sehol.

A tizenkét dalból mindenki meg fogja találni magának a kedvenceit: a tipikus Hooligans-dalok mellett (Mindörökké, Egyformán, Másik szemmel - ez egyébként az egyik legragadósabb mind közül - Visz az idő...) megvannak a balladák (Szárnyas lázadó - amelynek a refrénje legalább jó - és az Áldatlan múlt), az Illúzió kitaposott útján járó, elektronikus dolgokkal megspékelt tételek (mint a Tavalyi hó, az Idegen - amely a refrénje és a szólója miatt megér egy tapsot - és a Mint a szél)... Három dal van, amely valamilyen szinten kilóg a sorból: az egyik az Intro, amelyet 64. hallgatásra is ugyanúgy tovább nyomtam, mint másodszorra (elsőre csak a kíváncsiság kedvéért pörgettem le); a Harcra fel! című Diósgyőr-induló, amelyet fogalmam sincs miért kellett feltenni erre a korongra... Mondjuk az legalább becsülendő, hogy a klisék és effektek között ebben legalább van egy kis dög, ami idézheti a Legyen valami vagy a Nőben a boldogság hasonló momentumait. A harmadik pedig a Szerelem mentség, amely jó! Egyszerűen el lett találva, visz magával és beilleszkedik egy olyan dalcsokorba, mint a Tedd el és az Éltem, voltam, de kap egy kis Nézz rám-os felhangot is, amitől nálam egyből kedvenccé vált. Nagyjából erre számíthat, aki kiad 990 Ft-ot a huligánok új lemezéért (ugyanis a Tankcsapda után szabadon ők is "óccsósítottak"), de világmegváltásra nem kell számítani. Dudorászni jó, koncerten meg úgyis ott lesz a többi sláger.

Jam