Sajnos azt kell mondanom, hogy a három napból a szervezők pont a legnagyobbnak ígérkező második napot, a fő buli-időpontot tették a legunalmasabbá. Valószínű, hogy önhibájukon kívül, de sajnos én nem tudtam azonosulni az egész napi felhozatallal.
Számomra az első nap nem tartogatott túl sok hallgatni valót, így inkább a fesztivál-hangulat hajtott, mintsem a kíváncsiság, de azért egy Ocho Macho-ra már nagyon régóta fájt a fogam. Éppen ezért volt a csalódottságom nagyobb a kelleténél...
Idén huszadik alkalommal rendezte meg Tata városa a térség legnagyobb családi fesztiválját, amelyre, már csak presztízsből és lokálpatriotizmusból is (no meg persze legfőképp hivatalból) kilátogattam. Sok csalódás fogadott.
Június 21-22-én tartották kicsiny otthonomban az első sörfesztivált, amely két kérdést vetett fel bozontos üstököm belsőbbik felében: 1: minek, ha egy hét múlva Víz-Zene lesz Tatán? 2: minek, ha két hét múlva sörfesztivál Környén?