Nem először járt hazánkban a brit metalcore éllovasává avanzsált ötös, de nem is utoljára. Sam szerint ez volt eddig a legjobb koncert, amelyet ebben az országban adtak és ez nem holmi üres, minden állomáson elböffentett, közönséghergelő kamuduma.
Én pedig, mint az első sor egyik leghangosabban éneklő tagja, hajlandó vagyok hinni neki.
Az este már fél nyolckor elkezdődött, amikor is a szintén angol More Than Life átvette az uralmat a színpadon és a népes rajongótábornak előadta a szögegyszerű, állítólag szövegközpontú, séma-hardcore szettjét. Azért mondom, hogy állítólag szövegközpontú, merthogy amúgy a dalokból nem sokat lehetett érteni, és ez nem a hangosítás hibája. Egyszerűen csak az énekes kolléga artikulálatlan hörgése nem tette azt lehetővé, hogy a mélyenszántó gondolatok utat találjanak a hipotalamuszunk legrejtettebb zugaiba (a basszusgitáros tiszta próbálkozásáról pedig inkább ne tegyünk említést, úgy lesz a legjobb mindenkinek). Így tehát maximum a zene lett volna élvezhető...de mint írtam, séma séma hátán, semmi izgalom. Így tehát kijelenthetem, a More Than Life szépen helyt állt, de nem lesznek a kedvenc koncertbandám.
Másodikként az ausztrál Northlane eresztette ki oroszlánkarmait a Dürer színpadán. Olyan oktatást vetített ez az öt zenész, amilyet vártam: éteri effektek, föld alá hangolt, héthúros gitárok (kicsit talán halkan), zseniális tördelések, kiváló zenészteljesítmény (beleértve az énekes hörgését és tiszta énekét is!!) és elképesztően összerakott, légiesen könnyű, mégis súlyos dalok. Amit ez a banda mutatott, az bőven elfért volna a januári Protest the Hero-Tesseract-Intervals koncerten, amelynél nagyobb dicséret most hirtelen nem nagyon jut eszembe. Adrian pedig elnyerte az este legközvetlenebb frontembere díját, ugyanis a kötelező kliséken felül őszinte, bensőséges dolgokat is megosztott a rajongókkal, amiért már érdemes volt ellátogatni a koncertjükre. Kár, hogy csak fél órát játszhattak.
A közvetlen előzenekar az a Stray from the Path volt ("From Nu-York, United States of f*ckin' America" - Drew York, énekes), akik azzal tettek szert hírnévre, hogy a Rage Against the Machine stílusát vegyítették a kicsit hörgősebb hardcore-ral. Nekem személy szerint nincs ezzel gondom, mert koncerten maximálisan el tudok rá ugrálni, de sosem venne rá senki, hogy otthon ilyesmit hallgassak. Szerencsémre itt most a koncertváltozatról volt szó, úgyhogy néhány dalt még élvezni is sikerült. Egyértelmű, hogy a gitráos kolléga zsenialitása és a szövegek viszik előre ezt a bandát, de sajnos nem vagyok akkora "true-arc", hogy ezt át tudjam érezni, úgyhogy inkább itt ugorjunk is a fő banda koncertjére.
Egy pillanat késés nélkül lépett ki az Architects az öltözőből, hogy megmutassa: jó bandákkal jöttek, de egyik sem érhet fel hozzájuk. Ezt pedig, lelőhetem a poént, szerintem senki nem bánja: maradéktalanul sikerült teljesíteni. A Sam Carter vezette ötösfogat olyan energiával és profizmussal élt a színpadon, amelyet egyszerűen élvezet volt nézni. Az pedig, hogy emellé még a slágerek is záporoztak, az maga volt a tökély. Természetesen az új lemez (Lost Forever - Lost Together) dalai voltak túlsúlyban, de nem hiányozhatott egy Early Grave, egy Alpha Omega vagy éppen a vissza-vissza után megidézett These Colours Don't Run sem. Minden dalnak kijött az az esszenciája, amely miatt imádjuk a bandát: a diszharmonikus gitárhangok, a könyörtelen break-ek, Sam tisztája és az egyre erősödő hörgései, a lendület, amellyel nem sok más banda büszkélkedhet...egyszerűen napestig sorolhatnám a pozitívumokat, de azt hiszem a lényeg akkor is csak ugyanaz maradna: aki nem volt ott, az bánhatja, most pár évig tuti nem lesz lehetősége elkapni a bandát. Addig is maradnak a lemezek a lejátszóban és az emlékek a fejekben. (már akinek...hehe)
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.