A srácok évente jönnek ki új lemezzel, a színvonal már kritikán aluli, a lejtő egyenes lefelé, a napfény már csak dereng az egykor szebb időket is megélt banda fejbúbján, a zene meg még mindig unalmas. Hova tovább?

A mellékelt példa alapján előre és még tovább, teltházas koncertekhez és toplisták élére. Pedig hova kéne, hogy tartsanak? Sehova. Na most, ha már itt vannak, akkor pár szóban emlékezzünk meg az új korongról. (De arra figyeljünk, hogy szigorúan csak annyi energiát feccöljünk bele, amennyit ők is a megírásába). Kaptunk idén is tíz dalt, amiből kettőre mondja azt az ember elsőre, hogy 'na ebben legalább van értékelhető momentum', a többi meg úgy süvít el az ember füle mellett, mint Hamilton a gyorsító-szakasz közepén a tribünön tomboló tömeg előtt. Pedig, ha visszagondolunk a Monument lemezre, akkor eszünkbe juthat néhány momentum, ami igencsak emlékezetessé tudta tenni azt a korongot és fogóssá a rajta lévő dalokat. Ehelyett most kapunk egy Rise of the Lion 2.0-t, amely még arra is kevés, hogy a vonathoz sétálva lekösse a figyelmemet. (Majdnem azt írtam, hogy inkább hallgattam a Bullet for my Valentine új lemezét, de ezt a világért sem vallanám be!).

Tényszerűen tehát, mit is kapunk a pénzünkért cserébe? 36 percnyi tömör tekerést, amely, a banda becsületére legyen mondva, legalább nem áll meg. Mondjuk ezzel együtt ez az unalomfaktor első számú kiváltója is, hogy nagyjából semmi különbség nincs a megírt dalok között. Futószalagon gyártott, előre legépelt dallamhalmaz (már ahol pakoltak bele dallamot). Az egyetlen pozitívum az előző lemezhez képest, hogy Ryan Neff legalább egy picit erőlködik, hogy fogós dallamokkal egyensúlyozza ki Levi Benton elviselhetetlen krákogását. (Hol vannak már azok a békebeli, jó kis deathcore hörgések?...Könnyes a szemem…). Sajnos akárhányszor próbálom átrágni magam a lemezen, egyszerűen nincs más, amit ki tudnék emelni...néhol jól teker a gitár, talán ezt még oda lehet erőszakolni a pozitívumok oldalára, de ezt is inkább csak ceruzával! Több, mint egy év kellene ahhoz, hogy normális (de legalábbis tisztességes) albumokat lehessen összepakolni, kérem alássan. Ez így gyötrelem!

Jam