Debütlemezével felrajzolta magát a hazai rockszíntérre az egri banda, akiknek bármennyire is ’ollszakoll’-nak ejtenéd a nevét, nagyon elmésen Álszakállnak kell. Nézzük, sikerült-e belesűríteni ebbe a majdnem 50 perces, 13 dalt tartalmazó korongba annyi kreativitást, mint a banda nevének kiötlésébe?
Aki nem ismerné a zenekart, annak egy gyorstalpaló: Egyedi Peti-hangú másik Peti rockot énekel korai Road-os és Holtidő-s alapokra. Az egyszerűbbekre, egyszerűbb szövegekkel. Innentől, hogy ezzel megvagyunk, nézzük, miből is gazdálkodtak a srácok: egyrészt egészen patentül szól a lemez, kellő energiája van a hangszereknek és bármennyire is jobban szeretem a végletekig stilizált, már-már műanyag hangzást, el kell ismernem, hogy ez bizony egészen kiválóan sikeredett. Sohajda Peti kitett magáért, jár érte a taps. A másik, kapásból szembetűnő fogódzkodási pont, az Fonád Peti hangja, amiről ugye nekem alapból Egyedi Peti ugrott be (basszus, ennyi Petit egy helyen…), de aztán ráhallgattam a kedvenc kis Fát dönteni-mre és még mindig ez a véleményem. Annyi különbséggel, hogy az Óriás vokalistája azért nagyobb rutinnal és szélesebb skálán használja adottságait, viszont meg is védeném Fonádi urat kapásból, hiszen ehhez a fajta muzsikához nem is kell más, csak erő és tök a vokálba. Ezek pedig megvannak. Néhol lehetne egy kicsit fogósabb is a melódia, de igazából amíg egy Árral szemben, egy Te vagy, és egy Mindent láttam refrénje beleivódik a hallójáratunkba, addig nem kötekedem sokat. Azt azért megemlíteném, hogy az erősebb, hörgésbe forduló mondatvégeket annyira nem kellene erőltetni, nekem azok nem annyira jöttek be, valahogy nem volt bennük elég kraft, hogy hörgés legyen, a stoneres kiabálástól meg a hideg ráz. Viszont mindképpen nagy királyság, hogy a háttérvokálok erőteljesen jelen vannak a refrénekben. Én sokkal több és kreatívabb formában is el tudtam volna viselni őket, akár a verzékben is, ráadásul akár saját sorokkal, nem csak megtámasztva a főéneket. Persze, tudom, nem kell itt Slaves-et csinálni, ez csak lógótökű rockandroll, úgyhogy el is fogadtam, pacsi! A szövegekkel nincs nagy probléma, gyakorlatilag Peti olyan dolgokról énekel, amiről a színtéren szinte mindenki, éppen ezért nem lehetett nagyon mellélőni, viszont hatalmas, költői értékkel rendelkező verzék sincsenek. Kicsit alibizésnek érzem, néha közhelyekkel, de elférnek – a címadó igyekszik kicsit kilógni a sorból, jól is áll neki, több ilyesmi kéne. De a dallam legtöbbször elviszi őket, úgyhogy ugorjunk.
Zenei téren a klasszikus rockandroll alapokat kapjuk néhol egy-egy keményebb betéttel, amiből én – megmondom őszintén – többet is el tudtam volna viselni. Alapjában az van, hogy nagyjából hasonló tempójú és felépítésű trekkekkel van dolgunk és ebből kifolyólag a változatosság gyönyörködtetne, ha lenne. Az, hogy nem kapunk lírai alkotást, nekem egyáltalán nem szúrja a szemem, mert kevés banda tud jó lassú dalokat írni ebben a zsánerben, és ha valaki nem erőlteti ezt a vonalat, azt nem szoktam bánni. Amit viszont bánok, hogy néhol a riffek desszertízűek, és nem csak arról van szó, hogy más bandáktól hallottuk volna őket, de még a lemezen is találunk egymáshoz nagyon hasonlókat (például a Mindent láttam és a Megáll a szél kezdő riffjei). Plusz én a két gitárt is egészen kihasználatlannak érzem sok helyen. Amikor a refrének alá bekúszik egy-egy plusz dallam, vagy néhol egy szóló előgördül, azok szabályosan csúcspontoknak számítanak a nonstop riffáradatban. Félreértés ne essék, nem Dragonforce-t várnék el, de nincs meg az a döngölde, hogy mindkét gitár ugyanazt hozza, sem díszítő elektronika, a stílus pedig elbírna sokkal több kreativitást. Remélem, legközelebb többet kapunk ezekből, mert én bírom őket. Amire még legközelebb figyelnék a srácok helyében, hogy pár dallal kevesebbet pakolok fel a lemezre, ugyanis ezt így nagyon nehéz végighallgatni. Nem azért, mert rosszak a dalok - dehogy, hanem mert nagyon tömör ez az 50 perc, levegővétel nélkül. Ha ilyen hosszúságú lemezben gondolkodik egy banda, akkor sokkal több változatosság kellene, ha pedig marad a töménység, akkor párosuljon tömörséggel, 8-9-10 nótában kimaxolva a dolgot. Mindezek ellenére egy szórakoztató, erős lemezt pakoltak le elénk a srácok, ami tele van jó dalokkal (főleg jó refrénekkel) és bőven van benne potenciál, hogy magasabbra jussanak a srácok a hazai undergroundban. Én drukkolok nekik, hiszen mi szakállasok, tartsunk össze!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.