Ismét hozott egy újdonságot a Fura Csé, BLR és Szakács Gergő fémjelezte banda, amiben viszik tovább a Maradok távol erdős tájait, és jelképesen megásnak egy szép nagy sírt is. Oké, értem én, hogy most MTV EMA, meg Petőfi Zenei Díj, meg mittomén, és kicsit megszaladt, ezért hamar-gyorsan gyártani kell a tartalmat, de nálam ez a dal zeneileg most sokkal jobban ott van, mint mondanivaló tekintetében. Ez pedig egy szövegközpontú alkotásnál nem feltétlenül előny. Jó, nyilván mindenki érti, miről szól a szöveg és baromi el tudja helyezni a saját életében és ettől már elégedett is, de nekem egy kicsit felszínes és unalmas a témaválasztás, a megvalósítás meg kicsit középszerű. Ettől még bírom a srácokat, csak sokkal jobban örülnék, ha egy picivel merészebbek lennének és nem csak a sémákat puffogtatnák ezerrel. De például a gitárszóló meglepett, azért jár a pacsi!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.