Október 4.-én jelent meg az utóbbi időben megtépázott frontember Jason Aalon Butler hányattatott sorsú, és abszolút idézőjelbe helyezhető „zenekarának” a Fever333-nek legújabb albuma, a Darker White. De hogy megválaszoljunk minden kérdést az albummal kapcsolatban, valamint, hogy megértsük mitől idézőjeles a „zenekar” elnevezés, mindenképp beszélnünk kell az új tagokról.

Véleményem szerint az előző formáció sokkal inkább volt nevezhető zenekarnak. Mindkét korábbi tag az előző albumokon hallhatóan beletette a munkát a projectbe. Azt érzem, hogy az Aric Improta dobos és Stephen Harrsion gitáros kiválása után a tátongó űrt Jasonnek nem feltétlenül sikerült betöltenie remek zenészekkel – kivéve persze Thomas Pridgent a dobok mögött –, sokkal inkább olyan karaktereket keresett maga mellé, akik nem szólnak bele az ő zenei elképzeléseibe. Valamint az új tagokat nem ismerjük más zenekarokból – kivéve persze Thomas Pridgent a dobok mögött –, szóval kijelenthető hogy Jason nem egy új „supergroup”-ot akart összehozni, sokkal inkább három jólnevelt háttérzenészre volt szüksége.

April Kae kezébe került a basszer, Brandon Davis kezébe a gitár, a fent említett Thomas Pridgen pedig beült a dobok mögé. De vajon hoztak-e az új tagok bármi egyéniséget az albumba? Határozottan NEM!

Azt kell mondjam, hogy az egész albumon elenyészik a hangszeres teljesítmény, ugyanis rengeteg a sampler és az elektronika. Akkor szólal meg gitár vagy egy keményebb dob pergetés, ha erre a szöveg érzelmi kifejezéséhez tényleg szükség van. Tehát az előző albumokhoz hasonlóan még mindìg egy szövegcentrikus, és sokkal inkább mondanivaló orientált zene hallható a Darker White-on. És hogy szövegileg hoz-e Jason bármi újat? Azt kell mondjam ismételten, hogy NEM! A rasszizmus, politika, rendőri elnyomás „topic” le van helyezve a linóleumra, és az előző albumokhoz hasonlóan a Darker White-on is körbe táncoljuk a témát tizennégyszer. Igen, valóban 14 track került az albumra, habár a dalok nem mondhatòak eposzi hosszúságúaknak a maguk 2 és fél – 3 perces hosszaival, a teljes album egy 40 perces játékidőt hoz, mindenfajta interlude és átvezető nélkül.

Hogy érdemes-e 14 dalt kiadni egy lemezen 2024-ben? Ha ezt ilyen változatosan lehet csinálni, akkor azt mondom: „ám legyen!” Hiszen ez az egész album egyik legnagyobb erőssége, a változatosság!

Egy metalcore-os hangzású Higher Power utàn egy olyan rapdal jön a Bull & Bullettel hogy azt hittem bekapcsolva maradt a véletlenszerű lejátszás a playlisten ès ez már egy másik zenekar. Majd a következő három trekkel – No Hostages, Swing, Murdere – egy sokkal inkább az előző Fever333 dalokra hasonlító rapcore fúzió hallható, majd ezt megtöri egy szinte 100 százalékban sampler alapú rap track, a Touristl... és így tovább. Ezen felül az ének témák valami zseniálisan vannak kitalálva és szinte minden dalban olyan refrén van, hogy nem tudsz nem megmozdulni, szinte minden dalban van valamilyen hook, ami magával tud húzni.

Mindenképp nyitottnak kell lennie a hallgatóságnak más zenei műfajokra is, ha élvezni szeretné az albumot, de engem személy szerint ez fogott meg Jason korábbi munkásságában is, hogy igenis legyenek felrúgva azok a szabályok minden oldalról, legyen az metal, rock, pop vagy rap. Az énekes egy interjúban azt mondta: „Ez nem egy zenei karrier, ez művészet!”

...Muhf*ckers mad knowing I won’t quit,

Making punk rock hits with a little rap twist

I have been f*cking the game up get off my d*ck!...

(New West Order)

A mondanivaló nem túl általános hangnemben lett megfogva, sokkal inkább az amerikai társadalmi problémákra van kiélezve minden mondat. Ezzel felmerül a kérdés, hogy hogyan is tud ezzel a magyar gondolkodásunk azonosulni? Mit érdekel minket a feketék elnyomása vagy a rendőri brutalitás kérdése, hiszen máshogy szocializálódtunk, nem is teljesen értjük ezeket a problémákat – átélni pedig biztosan nem tudjuk. Azt kell mondjam, hogy ebben a kérdésben inkább az üzenet a fontos! Ez például a Touristban van kifejtve a legjobban, ami számomra egy teljesen alap, egyáltalán nem kimagasló rap dal lett az albumon, viszont az üzenet miatt az egyik kedvencem. A kérdés, hogy felszólalunk-e még egyáltalán vagy természetesnek vesszük a körülöttünk lévő igazságtalanságot. Próbálunk-e tenni az ellen, hogy a hely ahol élünk egy jobb hely legyen, vagy csak mint „turisták” áthaladunk az életen?

...Let me break it down for you

Questions we don’t have answers to.

But you all just passing through

You all just passing through. Tourist!

(Tourist)

Azt gondolom, hogy mindenképp tudunk kapcsolódni az érzelmi töltettel, amit az album közvetít még akkor is, ha nem teljesen ezeket a problémákat éljük át nap mint nap.

Hiányolom az albumról a lírikusabb dalokat, mint a Strenght In Numb333rs-en volt az Am I Here? vagy az Inglewood, vagy mint a Wrong Generation-ön a Last Time. Sokkal inkább elkeseredettség és düh érződik a dalokon, nincs helye a finomkodásnak.

I want peace, I want blood

I want tragedy, I want love!

It ain’t black and white If you living right

between what it is and once was!

(Pin Drop)

Az énekes egy interjúban elmondta hogy a dalok nagy része a Covid pandémia alatt íródott és hogy biztos volt benne, hogy zenéje komoly áttörést fog jelenteni, és aktivista tevékenysége is hatással lesz társadalmi változások bekövetkezésében. A zenekar nem csak a dalszerzés élménye miatt jött létre, az énekesnek komoly szándéka személyes aktivizmusa mellett, hogy a demonstrációnak nevezett koncertjein hatást gyakoroljon a hallgatóságára, ezzel felnyitva az emberek szemét a világ problémáira. Elmondása szerint a zenekar nevében szereplő 333 is egy mozaikba rejtett üzenet, ami az angol ABC harmadik betűjére utal. (A zenekar neve lehetne akàr FEVER CCC is, csak az nem hangzana ilyen jòl.) Az üzenet pedig: COMMUNITY, CHARITY, CHANGE.

De így, a Covid után 4-5 évvel nem hogy javult volna bármit a helyzet, még inkább mélyült a szakadék – köszönhetően a közeli amerikai elnök választásnak is.

Nation under God, but there is two Americas.

Land of opportunity the home of iron bars...!

(Bull & A Bullet)

Jason szerint eljött a tettek ideje, a szavak eddig sem hoztak változást. Azonban a tettek egyelőre váratnak magukra, ugyanis az énekes jelenleg a depresszió egy elég mély állapotával küzd. Egy Instagram-video posztban elnézést kért mindenkitől, hogy az album megjelenését követő 34 állomásos Amerika- és Európa-turnét törölniük kell, de elmondása szerint jelenleg időre van szüksége, hogy feldolgozza, ami jelenleg körülötte történik.

Azt kell mondanom, hogy az eddig folyamatos fejlődést mutató Fever333 talán most először rekedt meg. A Darker White-on komoly újítások vagy változtatások nem hallhatóak az előző albumokhoz képest, viszont szerencsére ki sem lóg a sorból. Stabilan hozza azt, amiért megszerettük a zenekart. A 14 dalból van legalább 8, ami mindenképp kimagasló a zenekar eddigi diszkográfiájában is, szóval összességében egy remek album lett. Személy szerint pedig még mindig lenyűgöz, hogy Jason a saját életéből így tud meríteni, és az, hogy a körülötte lévő problémákat ilyen hitelesen tudja papírra vetni, az mindenképpen elismerésre méltó.

D.