Nos láttunk már olyat, hogy egy-két tag kiválása egy adott zenekarból össze tudja dönteni az egész kártyavárat, pláne a rajongók sem nézik jó szemmel, ha ez az egyik kedvenc bandájukkal történik. Kicsit keserű szájízzel kellett nekem is elfogadnom a tényt kb. két éve, hogy egyik kedvenc zenekaromnak, a FEVER 333-nek kényszerpihenőre kell vonulnia, ugyanis a háromtagú bandából hirtelen egytagú zenekar lett. Jason Aalon Butler egyedül maradt saját projektjében, még Aric Improta dobos és Stephen Harrison gitáros a saját maguk önmegvalósításán kezdett el dolgozni.

Nyíltan szinte soha nem beszélt egyik fél sem a „szakítás” okairól, bár ismerve Jason céltudatosságát nem kizárt, hogy minden tagnak egy irányba kellett mozogni – a Butléer által kijelöltbe –, ha tetszett ez Ariknak és Stephennek, ha nem. A páros pedig inkább úgy döntött, hogy ketten folytatják tovább, gondolván az énekesre, hogy „te pedig Jason menj csak a saját fejed után ahogy eddig is!” Az elmúlt 2 évben persze a FEVER 333 újra fel tudott állni, Jason bevett három olyan tagot a bandába, akiket előző projectekből nem ismerhetünk, tehát elképzelhető, hogy megbecsülik a helyüket a frontember mögött, így teljhatalmat adva a frontember ötleteinek és önmegvalósításának.

Arikról és Stephenről az elmúlt két évben nem igazán lehetett hallani, de mint kiderült, a háttérben dolgoztak együtt saját hangjuk megtalálásán, majd pár hónappal ezelőtt megalakult hivatalosan is a House of Protection. 2024 szeptemberében kidobták első hat trekkes EP-jüket Galore címmel, a hat dalból pedig ötöt már videóklippel is megtámogattak. Azt kell mondjam, hogy bármennyire is haragudtam a srácokra a FEVER 333 balhé miatt, most fel kell oldozzam őket ugyanis „úristendejó” lett az EP.

Minden benne van, amit anno a FEVER 333-ben hoztak, azonban sokkal-sokkal több elektronikával dolgozva. Ha előző zenekaruk rapcore volt akkor ez itt a „fusecore” vagy nem is tudom, hogy hova lehet még csavarni ezeket a műfajokat.

Hivatalos oldalukon egyszerűen alternativ indie/rock-nak nevezik magukat, viszont ennél bonyolultabb a helyzet. Énektémákat tekintve a rap, a scream és a tiszta ének is mind megtalálható a dalokban, de még milyen tiszta ének! Többnyire Stephen énekel a gitár mögül, akit előtte nem igazán hallhattunk ilyen módon kibontakozni, eddig mint egy jól nevelt gitáros belevokálozott néha a FEVER333 dalokba, de itt aztán elengedi magát! És milyen az a tiszta hang? Lágy, de mégis erőteljes! Nagyon unique! A háttérvokál 2 személyes zenekar lévén Arikra jutott, aki zseniálisan screamel bele a nótákba olykor-olykor.

A hangzás főleg elektronikus, zseniálisan koszos torzított gitárral és hardcore-os dobolással megfűszerezve. A töméntelen effektre nem lehet panaszunk, annál inkább nem, mivel a jelenleg szabadúszó egykori BMTH-atyaúristen, Jordan Fish felel érte. Jordan egy interjúban kijelentette, hogy ő nem tagja a zenekarnak, de ezeréves jó barátság fűzi a srácokhoz, úgyhogy kötelességének érezte tapasztalataival és szaktudásával segíteni az új project hangzásának megszületését.

Összességében az EP zseniálisan új hangzást hozott, a dalok változatosak, a refrének húznak, habár a szövegek az általános pop kategória szintjét karcolják, csak hogy még egy műfajt belekeverjünk ebbe a tökéletes káoszba. De azt kell mondjam, ide több nem is kell. Külön kiemelném a Learn to Forget című dalt, ami az EP talán legmetálabb hangzású tétele lett és a szövegének köszönhetően nem tudom nem úgy hallgatni mint, egy „beef-track”-et Jasonnak szánva. Persze lehet, hogy ez csak az én összeesküvés elméletem:

„Is this the thanks I get? I have to learn to forget.

Spare me everything in your head. There is a reason why your alone.

Barely ever making any sense. We were lost for way too long.”

A zenekar első koncertje október 4-én volt Los Angelesben, teljesen véletlenül ugyanezen napon dobta ki az új Fever 333 a „Darker White” című új albumát is. Nos, hogy ez is véletlen lenne? Bizonyíték hiányában a döntést rátok bízom! #conspiracy

Nos, hogy ez a két fiatalember volt-e a FEVER 333 kreatív mozgatórugója az elmúlt években, azt csak az idő fogja tudni megválaszolni. Egyelőre annyit tudok kijelenteni, hogy a House of Protection zenéje nagyon zseni lett. Így kell letenni az asztalra egy első EP-t! Az biztos, hogy én követni fogom őket és kíváncsian várom a folytatást, nektek pedig csak annyit tudok ajánlani, hogy ha szeretitek az újhullámos, elektronikus metal muzsikát, akkor csekkoljátok le a srácokat és ne vesztegessétek az időtöket olyan tribute-zenekarokra, akik saját maguktól játszanak feldolgozásokat, mint az új Linkin Park…

D.