Vannak azok az alap dolgok az életben, amit jobb, ha nem piszkálunk, ugye? Ilyen a nagymama féle pörkölt, vagy a papa féle pálinka, no meg gyerekkorodból a távirányító, amikor apád aludt, de még „nézte a TV-t”. Zenei téren egy kicsit a nu-metal műfaját sorolnám ebbe a kategóriába. A 2000 évek elején egy olyan triumvirátus által megteremtett alapokra lett helyezve a műfaj, hogy valljuk be, máig abból táplálkozik az, aki ezt a műfajt szereti. Ez a három zenekar nem más, mint a Linkin Park, a Korn, és a Limp Bizkit. Ez a hármas a mai napig a legnagyobb fesztiválok headlinerei között szerepel, nem véletlenül. Természetesen olyan neveket meg sem említek, mint mondjuk a Papa Roach, vagy a Deftones. Lássuk be, egy ilyen erős ligába beállni, olyan lenne, mintha elmennénk focizni a Ronaldo, Becham, Roberto Carlos-érába. Hosszú idő után viszont úgy érzem, hogy megtaláltam azt a játékost, aki ezt 2025-ben is – mikor a metal nem menő – tudja hozni. Ez a zenekar nem más, mint Silly Goose.

A banda annyira gyerekcipőben jár, hogy még a neten sem találtam róluk túl sok infót, a facebook közösségük is mindössze 2800 fő, és Spotify-on is csak 68 ezer havi hallgatót tudhatnak magukénak. A weboldaluk is elég szűkszavú, pusztán annyit sikerült kiderítenem, hogy 4 tagú a banda és eddig egy stúdióalbumot adott ki 2022-ben, illetve egy sor kislemezt, köztük a 2024-es Bad Behavior-t amire jómagam is felfigyeltem. Az 5 dalból álló kislemezről nem tudnék rossz vagy unalmas tételt felhozni, mind jó, mind kell a lemezre, mindegyik húz a mag módján. Számomra csak azért nem került fel az tavalyi Top3-ba, mert kislemez lett.

Az EP számomra hibátlan, iszonyat mód hozza a régi nu-metal elemeket, de egy percre sem éreztem úgy, hogy keresnem kéne Fred Durst piros fullcapjét. Egyáltalán nem érzem soknak azokat az elemeket, amikből ötleteket merítettek ahhoz, hogy kifejezzék azt, amik ők szeretnének lenni. Ahogy ők mondogatják „it's rap-rock baby” és igazuk is van. Úgy gondolom, hogy ez a kislemez képes volt megugrani azt a szintet, amit ma vár az ember, ráadásul egy elég nehéz terepen.

A hagyományos elemeken felül pedig iszonyat finoman csempésztek bele metalcore-elemeket is egy-egy tételbe, amitől felkapod a fejed és azt mondod majd tíz év múlva, hogy na ezek ŐK! Lehet mondani, hogy már van egy Limp Bizkit, minek még egy? Igen, való igaz, de ez a 2025-es megújult kiadás, amely fogta a régi elemeket, és újakkal ötvözve támad mindenre és mindenkire. Úgy gondolom a rapbetéteknek, és a nagyrészt tiszta éneknek köszönhetően széleskörűen befogadható zenéről beszélünk.

A gitártémákra külön felfigyeltem, nagyon ötletesek, nem elrugaszkodott a stílustól, mégis színt visz a dalokba. A számok nem repetitívek, olykor belassítva egy-egy helyen, ami pont kell. Ilyen fiatal zenekaroktól ritkán hallok ennyire kiforrott, tudatos, minőségi anyagot a korai időszakukban. Nagyon bízom bennük, hogy 3–5 év múlva lehetőségünk lesz megtekinteni őket, és tudnak majd olyat menni, mint az Electric Callboy, mert ha valakikben, akkor bennük érzem a potenciált a széleskörű elterjedésre.

Mindenkinek ajánlom, szereti a műfajt, vagy van olyan ismerőse, akit rászoktatna a metal zenére, de nem nagyon tudja, hogy fogjon hozzá. A srácok anyagai kellően barátiak bármely avatatlan fül becserkészésére.

Misi

https://www.facebook.com/SillyGooseATL/

https://sillygooseraprock.com/

https://www.youtube.com/watch?v=fIlKlsFLDuU