Eljött a nap, amelyen Vásárhely csendes és nyugodt szerda estéjét a thrash/death metal uralta. Április 30-án az Archaic, a Monastery és az est húzóneve, az Atrox Trauma lépett színpadra a Hódmezővásárhelyi Colosseum Clubban.

Ez a koncert azért fontos, mivel az Atrox Trauma ezen a napon mutatta be az új lemezét, mely a Where Death Hunts nevet kapta. A kezdés előtt érkeztem, így láthattam, ahogy a zenekarok hatalmas erővel készülnek a koncertre. A kapuk 7-kor nyíltak, jöhettek is az emberek, közben pedig már javában szólt is a thrash metal! Közben beszélgettem az AT tagjaival – lásd lejjebb –, mindenki nagyon várta a bulit, egyedül a ballagások miatt aggódtak, viszont ez sem zökkentette ki a zenekart. Időközben a merch is megnyitott, ezzel együtt így elsőként lehetett lecsapni az új, direkt az albumhoz készült AT-pólókra, illetve igaz nem első alkalommal, de rohadt menő, konkrétan metál villákat is be lehetett zsebelni! 

Közeledett a 8 óra, ami azt jelentette, hogy lassan kezd az első zenekar, az Archaic! A hangulat nagyon jó volt, egyre több ember gyűlt össze, pontban 8-kor pedig el is indult a tánc.

ARCHAIC 

A magyar thrash-kultúrában mellőzhetetlen Archaic nyitotta a bulit, akik pontban 8-kor már a színpadra is léptek, ezzel együtt el is kezdődött a kemény darálda! Őszintén, ennek a díszes rendezvénynek jobb nyitást el se tudtam volna képzelni! Ahhoz képest, hogy elsőként lépett fel a zenekar, már az első számnál szép számú nézőközönség vette őket körbe. A zenekar rengeteg energiát pakolt a szettbe, hatalmas élvezettel nyomták a bulit, jó volt látni, hogy mekkora örömmel álltak a színpadon. Sokat kommunikáltak a nézőkkel, szinte már együtt buliztak velük, illetve szépen meg is táncoltatták őket. Pörgősebbnél pörgősebb dalok csendültek fel, igazi thrash-party volt a koncertjük. Ha valami negatívat kellene írnom, az az lenne, hogy a vokál halk volt, de ez a későbbiekben helyreállt. A végére elég szép tömeg töltötte be a termet, biztos voltam benne, hogy egy rendkívül jó estének nézünk elébe! Végszónak azt raknám ide a zenekarról, hogy ismét bizonyították, hogy méltóak a nemzetközi sikerre!

MONASTERY

Az est második zenekara, a már több mint 30 éves múlttal rendelkező death metal gépezet, a Monastery volt, akik 9 órakor a húrok közé is csaptak. Az első hangtól az utolsóig pure death metal volt: gyors, súlyos, varacskos és pusztító koncertet adtak a fiúk. A hangulat brutális volt, természetesen jó értelemben :D A srácok mindent beleadtak, a dob súlyossága, a gitárok brutalitása és a gutturál vokáll teljesen átjárta a termet. A közönséget is megragadta a brutalitás, ugyanis szépen ment a pogó, a mosh és a headbang a tánctéren. Nagyon jó látni, amikor egy ilyen régi zenekar még most is teljes erővel nyomja a színpadon ezt az amúgy se egyszerű műfajt! Járhatnak a srácok akár a szett végénél is, akkor is ugyanazzal az erővel, pontossággal és kedvvel tolják, mint amivel elkezdték az egészet, egyszerűen mintha nem lehetne megállítani ezt a (pokol)gépezetet. Remélem, hogy jó sok év van még a zenekar előtt, illetve hogy későbbiekben is ugyanígy fogják gyártani hazánkban az igazi, régi sulis death metalt!

ATROX TRAUMA 

El is érkeztünk az est utolsó zenekarához, ahhoz a thrash/death csapathoz, akikkel együtt ünnepeltük a frissen megjelent új lemezüket, ez nem más mint az Atrox Trauma. A srácok gyorsan el is készültek, behangoltak es 10-kor már teljes mértékben készen állva, boldogan, magabiztosan és büszkén neki is csaptak a szettnek. A koncertet nem is akárhogy kezdték, egyből egy új számmal indítottak, ami nem más volt, mint a lemez címadója, a Where Death Hunts. Eléggé a koncert elején tartottunk, még csak a harmadik számnál, de már hatalmas buli ment rájuk a tömegben. A fiúk mindent beleadtak, lehet az régi vagy új szám, hatalmas lendülettel, átéléssel és örömmel nyomták őket. Rengeteg energiát adtak át a nézőknek, illetve ők is a zenekarnak, se a srácok lendületét, se a pogót nem lehetett volna megállítani :D

Az album színe-java megszólalt, felcsendült például az Emptiness, a I Am The Master (Burning Desire) vagy a We Hate Each Other, ami az én személyes kedvencem a lemezről. Profi minőségben és tökéletesen hoztak mindent, látszott a boldogság az arcukon, illetve hogy nem felejtik el ezt az estét. Még a koncert végén is ugyanazzal a kezdeti erővel és energiával gyalázták szét a színpadot. Végszóként egy régi, egyben nagy kedvenc számommal búcsúztak (meg egy kis Slayerrel) a lehető legtökéletesebb zárást ad… hatták volna, viszont még egy Behemoth nótával (Chant for Ezkaton 2000 E. V.) megkoronázták az estét, igy tökéletes véget adva a koncertnek. Méltóképpen avatták fel és ünnepelték meg a kettes számú AT-lemezt, én roppantul várom a következő lépésüket, az is lehet hogy már dolgoznak valamin, akárhogy is legyen, ennek folytatódnia kell, mivel rengeteg potenciál van a zenekarban, ugyanis k*rva jó módon keverik a death és thrasht egymással!

Ha már elmentem hogy írjak a buliról, meg is ragadtam az alkalmat hogy az AT tagjainak feltegyek pár kérdést.

MILYEN ÉRZÉS HOGY VÉGRE BEMUTATHATJÁTOK A LEMEZET ÉLŐBEN IS A RAJONGÓKNAK?

Székely András:

Nagyon jó, már nagyon vártam, a ballagások adtak egy kis okot a félelemre, de ez sem állít meg minket és bízunk benne hogy minél többen eljönnek!

Győri Gergely:

Közel az album felét játsszuk el, amiben lesz két új szám is, én már nagyon várom, mind az új számokat, mind az eddigieket.

MI VOLT A LEGNEHEZEBB PILLANAT A LEMEZ KÉSZÍTÉSE KÖZBEN?

Győri Gergely:

Számomra a legnehezebb az volt, hogy a felvételre kiszabott dátumra tökéletesen menjen az egész. Persze nehéz pillanat a szövegírás, az előkészületek stb… de nekem maga a felkészülés volt a nehéz, viszont persze végül minden a lehető legjobban sikerült :D

Török Imre:

A lemez készítéséig eljutni a legnehezebb, mire odaérsz, hogy úton vagy a stúdióba és pakolsz be, onnan már viszonylag könnyen megy. De ki kell tűzni a dátumot, szabni egy határidőt és a nehézségeket addig le kell küzdeni.

MI VÁLTOTTA KI HOGY A LEMEZ SOKKAL INKÁBB AZ ELŐZŐHÖZ KÉPEST DEATHES HANGSÚLYT KAPJON?

Török Imre:

Nem tudom, sokkal mérgesebbek lettünk. :D Valójában az előző lemeznél nem nagyon engedtem Gergőnek a death metal dobolást, mivel thrash metal zenekar vagyunk es nem death metal, de aztán most mégis megpróbáltuk, és bevált! 

Győri Gergely:

Igazából ez azért lehet, mivel az előző album régi, thrashes számokat tartalmaz. Itt friss, új irományok vannak, szerintem pedig tízenév alatt változott annyit a zenei ízlésünk, hogy már másabb dolgokat játszunk vagy pedig kísérletezzünk új dolgokkal

SZEMÉLY SZERINT MELYIK SZÁMOKAT EMELNÉTEK KI A LEMEZRŐL MINT KEDVENC(EK)?

Székely András:

Az egyik a Demolish, ugye amelyiknek a 360º videója van, a hangulata miatt szeretem, illetve egy rendkívül jó munkánknak tartom. A másik pedig a Where Death Hunts, amihez hamarosan jönni fog egy klip is!

Tábori Gyula:

Ami nekem nagy kedvencem, az a Raise The Level. Nagyon szeretem játszani, nagyon jó is játszani, mikor nyomjuk, átszellemülök tőle teljesen.

Győri Gergely:

Az egyik nagy kedvenc a Where Are The Graves, leginkább a szövege és a tartalma miatt, ami ugye a háborúról, ártatlan emberek haláláról és tömeggyilkosságról szól. A másik nagy kedvencem az a Raise The Level a sokszínűsége miatt, témai miatt és mivel az a leggyorsabb számunk. De egyébként az összes számot imádom különböző okok miatt.

Török Imre:

Az első tíz. Na, de tényleg, nehezen választok közülük, az ember a gyermekei közül sem emel ki egyet, vagy ha igen, akkor komoly bajok vannak. Mindegyik más miatt áll közel hozzám, mind jelent nekem valamit. 

MIT GONDOLSZ A BULIRÓL ÍGY A KONCERT UTÁN, MI VOLT SZÁMODRA A KEDVENC PILLANATA?

Török Imre:

Elég stresszes egy ilyen szervezés, sok a kérdőjel ilyenkor. Lesz-e elég ember, közbejön-e valami stb. Aztán állj úgy színpadra, hogy a legjobb formád nyújtsd. Ráadásul az új számok elég nehezek. Volt olyan szám, amit most játszottunk először koncerten. A végeredmény viszont felülmúlta a várakozásaim. Nagyon jól sikerült az este. Nagyon jó volt játszani az új számokat. No, és ne felejtsük el az Archaic és Monastery zenekarokat, hatalmas koncertet csináltak. Óriási köszönet nekik, hogy elfogadták a meghívást és jöttek! 

Székely András:

Kicsit tartottunk buli előtt attól, hogy hányan jönnek majd a ballagás miatt, de király volt hogy ennyi ember ott volt, nagyon jó volt a hangulat, meg attól, hogy kecskeméti vagyok, nekem is olyan már Vásárhelyen játszani, mintha otthon lennék, szóval nagyon állat volt, nagyon élveztem a koncert minden pillanatát, nem tudok kiemelni egyet. 

Tábori Gyula:

Nagyon jó hangulatú volt, nagyon élveztem! Jó volt látni a közönséget, hogy sokan vannak. Összességében teljesen pozitív volt minden! A legjobb pillanat, mikor vége a koncertnek és a közönség nem tágít és visszahívnak.

Győri Gergely:

Maximálisan elégedett vagyok az estével. Méltán nevezhetjük lemezbemutató bulinak és büszkén emlékezhetünk majd vissza rá. Kedvenc pillanatom, ami tényleg csak egy pillanat volt az, amikor elkezdtük az I Am The Master című számot és ahogy fogadták az első másodperctől kezdve a végéig.

TheLittleOwl