A The Vices Budapesten, a Dürer kertben bemutatta a harmadik albumát és megreformált mindent, amit eddig a kisklubos koncertekről lehetett tudni.

Fotó: Kovács Roland

Már az első önálló Düreres koncetjén is éreztem, hogy a The Vices egy bitang erős banda, amire az IATP-s elözenekarkodásuk a Parkban csak ráduplázott, de arra nem gondoltam, hogy még erre rá lehet triplázni. Ám a The Vices jött látott és (hiába kistermes koncert), az első gitárpendítéssel lerántotta a csillárt.

Az új albumuk – ami egy pörgősebb, durvább lemez lett a korábbiaknál – a koncert végére konkrét punkbulit csinált az indie-koncertből, de ez szerencsére egy tudatos döntés vezérelte megoldás volt, ami érződött azon, hogy tökéletes időben voltak elhelyezve a melankolikusabb tételek a szettben. A punkoskodás addig fajult, hogy a Budapest Parkos koncertet is megidézték, és a végén még egy circle pitet is sikerült generálni, ami volt akkora mint a Parkban, és Floris van Luijtelaar ismét letette a mikorfont és a gitárt, hogy beszálljon.

Technikailag a koncert ismét hibátlan volt a hangosítás terén, pedig nem jelből játszottak a srácok, hanem rendesen kint voltak az erősítök, aminek megvan az időutazós romantikája, amire ráerősít, hogy vizuálisan sem volt túlbonyolítva a buli. Amit még ki kell emelnem a közönséggel való kommunikáció, ami különösen profi volt, a banda tudta, kiknek játszik, hol játszik, hol láthatták őket és, hogy mit várnak el tőlük a rajongók.

Az egyetlen negatívum, hogy kicsit rövid volt a buli, összesen 15 dalt játszottak plusz egy négy perces jam-et, de nyilván idővel majd nagyobb klubokban tudnak hosszabb koncerteket is hozni. Szóval a The Vices megy előre és ha így halad, idővel már nagyobb helyeken is viszontláthatjuk őket, remélhetőleg jobbnál jobb albumokkal.

LORD Jakab