Akármilyen szomorú vagy nem szomorú, ugye kinek mi, vége van a nyárnak, már mindenkinek elkezdődött a suli, a levelek is hullanak és, ha hihetünk a köztévé húzóműsorának, az időjárásjelentésnek, lassan már az idő is le fog hűlni. De nem azért vagyok itt, hogy a nyarat temessem, hanem hogy arról írjak, mit hoztam magammal – már ami a koncerteket illeti... 

Billy Idol – Budapest Park 

Gyakran felmerül a dolog, hogy ennyi idős korban a rockzenészeknek inkább unokázni kellene, mert már kínos, hogy a hangjuk teljesen elment, és csak a plasztikai műtétek és a szép emlékek tarják életben őket. Billy Idol ennek egy tökéletes ellenpéldája, aki a régi klasszikusai mellett a felét eljátszotta az új lemezének, a Dream Into it-nek, ráadásul a közreműködő énekesek nélkül, és ugyan örültem volna, ha hallom őket is, de mégsem volt hiányérzetem ezem a téren.

A hangosítás is kifogástalan volt, még halknak sem tudnám mondani, pedig a Budapest Park mostanában nem szereti nagyon feltekerni a hangerőt. Vizuálisan nem volt túl giccses, csak az átlagos glam rockhoz való csillogós ruhák és a LED-falon lejátszott nagyon színes animációk jó kis adaléka voltak a koncerten. Ha egyetlen dolgot meg kell említenem hogy zavart az az, hogy hiába a szólók és a számok egyéb kiegészítései, a tizenöt dalos setlist számomra kicsit karcsú volt, bár lehet, hogy ez tartja Billy Idol-t fiatalon, hogy nem erőlteti a kettő és fél – három órát.  

Mindenesetre egy jó kis koncertet kaptunk az öreg Billy-től, több új dallal mint vártam, ami lehet, hogy nem volt a leghosszabb, de azt biztonsággal állíthatjuk, hogy kortársai nagy részénél jóval energikusabb és zsigeribb rock n’ roll élményt kaptunk.

Aurevoire 10. éves születésnapi koncert 

Ha az előző koncertre azt mondtam, hogy rövid volt, itt azt mondom, átestünk a ló túloldalára, és ez nem is az Aurevoire hibája, hiszen ők csak eljátszottak huszonhárom dalt a tíz éves pályafutásukból. Csak előzenekarnak felkérték a Fish!-t. De nem kell megijedni, az egész rákfenéje mindössze annyi volt, hogy a Fish! lehozott egy nagyon jó bulit – szokásához híven –, és utána az Aurevoire ugyanezt a tempót hozta még kb. száz percen keresztül, szóval a végére picit elfáradtam. 

A koncert annak ellenére sem ült le, hogy volt benne megemlékezés szekció, ahol az AWS jelenlegi tagjaival adták elő az Édes mit a só-t és utána Babicsek Bernát emlékére pedig a Majd a másikon című dalukat. Ezen kívül az Utánad-ot Szepesi Mátyással, a Konyha zenekar frontemberével, illetve a menedzserükkel adták elő. A színpadkép pedig eszméletlenül jól sikerült. A LED-falon egy egyszerű háttér volt, viszont a színpad le volt műfűvel takarva, meg műfákkal és kicsit még elsőre zsúfoltnak is érződhetett.  

Ezenkívül eljátszották az összes dalukat és mindent tű pontosan, ami egy ennyi hangszert felvonultató zenekarnál nem kis szó, ráadásul a hangosításra sincs egy rossz szavam se.

Fran Palermo – KOBUCI 

A Fran Palermo számomra eddig nem volt egy ismert zenekar. Tudtam a létezéséről, meg mondták is nekem, hogy tehetségesek, és mivel volt egy lehetőség, hogy megnézhettem őket a Kobuci kertes nyári koncertjükön – kiegészült fúvósszekcióval, amit mindig nagyon tudok értékelni egy zenekarnál –, hát éltem vele.  A koncert végére olyan revelációt éreztem, amit utoljára a Nick Cave & the Bad Seeds koncert után. Itt jön még a képbe, hogy a Kobuci hangosítása jobb mit a Budapest parké, hangosabb, de mégis tisztább. 

A közönséggel való kommunikáció minimális volt a koncerten, ami elsőre negatívumnak tűnhet, de valójában amilyen zenei élményt nyújtottak, teljesen érthető volt, hogy nem akartak időt pazarolni. Magyarországon egyedülálló az ilyen progresszív zene. 

Művészetek Völgye 2025 

Lementünk két éjszakára a Művészetek Völgye fesztiválra, de mivel nem szoktam nagyon fesztiválkoncertekről írni, itt sem ez a cél, hanem inkább a fesztivállal kapcsolatos tapasztalataimat osztanám meg. 2023-ban voltam legutóbb, tavaly viszont kimaradt. A helyszín maga még mindig nagyon jó, és meglepő módon az árak sem olyan izzasztóak, mint elsőre gondolná az ember.  

Viszont valami mégsem volt az igazi, és most nem elsősorban a baromi nagy neonos Visa logóra gondolok a nagyszínpad jobb szélén, ami egy 30Y koncerten nem kicsit tűnik visszásnak, hanem az összművészetiség hiányára. Otthon direkt összehasonlítottuk a 2025-ös és a 2023-as programfüzetet, és még a vak is látta, mennyivel több volt az üresjárat az ideiben, mint a két évvel ezelőtti eresztésben. Pedig szponzorból és pénzből nem volt hiány. Illetve még a koncertek is csak úgy hellyel-közzel illeszkedtek egymáshoz, például '23-ban a 30Y előtt az Esti Kornél játszott, ami tökéletesen illeszkedett hangulatban és üzenetben, most meg a Margaret Island. Nyilván üzleti döntés áll amögött, hogy a hasonló zenekarokat külön napra teszik, csak ez végül pont hogy elvesz a fesztivál értékéből. 

Ahogy a nappali programok teljes hiánya is. Hiába jók este a koncertek, ha nappal semmi izgalmas program nincs, és többnyire csak a napon tudsz lődörögni. Olyan „szódával elment”, de azért ennél többet vártam. Ja igen, és a Blahaluisiana setlistje idén kifejezetten gyenge volt, utána néztem, a Budapest parkban is ezeket a számokat játszották, apróbb variálásokkal, és pont azok a számok kerültek ki, amiknél azt éreztem, hogy fejlődött a zenekar. Kár.

Konyha 15. Születésnap – KOBUCI 

A Konyha zenekar mindig jó koncerteket tart, legyen akármekkora a helyszín, szóval kérdés nem fért hozzá, hogy megnézem, mit csinálnak a tizenötödik éves jubileum alkalmából, főleg, hogy idén jobban domináltak a különlegesebb, áthangszereltebb koncertjeik, mint a megszokott klubbulis–fesztiválos szettek. A Kobucis koncert a kettő közé esett, mivel a 15 évet, amit együtt töltött a zenekar, nem könnyű összefoglalni, hiszen hat lemezt és közel egy albumnyi single-t tartalmaz a diszkográfiájuk, mégis sikerült a feladatot megugrani. Voltak vendégelőadók is, de nem azért, hogy showmankedés legyen, hanem hogy egy teljesértékű zeneünnepet kapjon a zenekar a 15. születésnapjára. Kár lett volna kihagyni!

Wake Up 1230 – A38 hajó 

Itt be kell vallanom egy kis csalást, mivel ez már egy szeptember 18-i koncert volt, szóval a suli elkezdődött a legtöbb helyen, de ezt a koncertet mindenképpen meg akartam várni, mert ennél méltóbb nyárzárást nem lehetett volna találni. 

A Wake up 1230 egy a magyar könnyűzene illusztris alakjaiból álló punk szupergrupp, akik színpadi jelenlétükkel önállóan is megálljak a helyüket, de együtt négyen legyőzhetetlenek. A négy tag, Baksa-Soós Attila, Papp Szabi, Frenk és Beck Zaza, második korongjukat mutatták be a koncerten, és tették mindzet egy nagyon jó hangulatú koncerten, amit megélni olyan volt, mint egy időutazás abba az időbe, amikor még az erősítők nem csak díszítő elemként funkcionáltak a színpadokon.  

Az új album a Liquid Boulevard címet viseli, ami az elődjénél kiforrottabb és zeneileg jóval színesebb, és igaz csak nyolc számot tartalmaz, de minek több dal, ha annak a nyolc dalnak minden perce arany. Főleg, hogy a zenekar így a repertoárba bele tudott illeszteni egy T-Rex-et, ami csak ráerősített az időutazás hangulatára. Amit még itt fontos megemlíteni, hogy nemcsak egy átlagos, jó kémiájú zenekart kapunk remek közönségkommunikációval, hanem rengeteg önreflexivitást, ami kiemeli az együttest a legtöbb underground magyar rockzenekar közül. 

Fotó: SB_Studio

Egyszóval nekem jó nyaram volt koncertek terén, de ideje ráfordulni az őszre, én padig hamarosan jelentkezem új cikkekel. 

Jakab