Hát összefoglalóban és elöljáróban csak annyit: életem legnagyobb bulija volt a hétfői...

Igazából nem szeretnék nagyon ömlengeni, mert a Rise Against a kedvenc zenekaraim közé tartozik és ezzel egy nagy álmom vált valóra, úgyhogy közelítsük meg szakmai szemmel a dolgokat. Hatalmas félelemmel indultam neki az estének, ugyanis nagyon sok olyan videót láttam már, ahol szegény Tim-nek nem volt hangja, vagy rossz volt a hangosítás (ilyenből még többet), az egyik gitár elnyomta a másikat, vagy a basszus mindent... és az ilyen teljesen tönkreteszi a koncertet. De hatalmas kő esett le a szívemről, amikor hatalmas ováció közepette kijöttek a srácok, darálták egymás után a jobbnál jobb nótákat és egyszerűen a közönség eufórikus hangulatban ugrált, tombolt, üvöltözött, énekelt...ami csak kellett, amit csak kért Tim. Minden tökéletes volt. A technikus srácok szerencsére mindent úgy lőttek be, hogy az jó legyen, a fények nem vakítottak túlzottan, minden tisztán hallható volt, Tim hangja egész végig a helyén volt... Komolyan mondom, nem találok benne  Egy óra zúzás volt, addig egy lassabb szám nem hangzott el, egy pillanat nyugi nem volt. Aztán, hogy mindenki fújhasson, Tim kiült egy szál akusztikus gitárral és elnyomta a két himnuszt: a Swing Lifa Away-t és a Hero of War-t. Tisztán, pontosan, tökéletesen. Ez az ember, kérem alássan, hihetetlen! A "vissza-vissza" utánra maradt még pár nagyobb sláger, mint a Give it All, vagy a Ready to Fall, de összességében minden volt, amit csak egy rajongó Még a Grenmás arcok is itt voltak, bár csak civilben. Én fogadni mertem volna, hogy ők lesznek az előzenekar, de nem így lett. A Semmi komoly zenetársulat izzította a közönséget, de bevallom őszintén, nem nagyon hallottam őket, ugyanis a kertben meccset néztünk a srácokkal :D

Kívánom, hogy mindenki jusson el egy számára ugyanennyire kedvelt zenekar koncertjére, mert élete legnagyobb élményében lesz része! Uff, én beszéltem!

Jam