Nem hittem volna, hogy a múlt heti őrületet lehet még fokozni, de be kell valljam: engem is érhetnek még meglepetések. Ugyanis nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom: Győr sem volt kutya, de Móvár a csúcs!
2011 03 07 - Győr - Bridge:
Vegyes érzések kavarogtak bennem, amikor megkezdődött a készülődés a turné harmadik állomásán, két okból: tudtam azt, hogy a hangosítás profi lesz, viszont azt is, hogy a Bridge hatalmas, ráadásul Győrött a hétfő nem egy tipikus party-nap. Sajnos vészjósló károgásom beigazolódott, mert akármennyire is odatették magukat a zenekarok, szinte csak a turnéval utazó móvári törzsközönség volt a néző/tánctéren. Az Illegálosok kezdtek, hiba nem volt a dologban, Zozóék teljesen meg tudják őrjíteni a népet, jól válogatják össze a feldolgozásokat, ráadásul még újdonsággal is tudtak szolgálni a múlt heti setlisthez képest: a Foo fighters - All my life című nótája olyan váratlansággal csapott le, mint derült égből hamburgerhús, de olyat partyztak rá az emberek (noha a produkció még csiszolásra szorul... de persze ez egy iszonyúan nehéz és összetett szám, úgyhogy respekt a próbálkozásért is, én imádtam!!!), ami talán még a végső, félmeztelen Szeresd a testem-et is felülmúlta.
Utánuk a Lunchbox "hozta a kötelezőt", ahogy tanult Bözsi kollegám mondani szokat. A srácok ismét négyen álltak színpadra, a viszályokat otthon hagyták/megoldották, hiba nem esett a produkciójukban, végre jó hangosítás volt, hallani lehetett az elkülönülő gitár- és énektémákat, úgyhogy igazán éltek a színpadon a szombathelyiek. Harmadiknak a félig-meddig hazai Scage csapott a húrok közé, ők ugye a "turné legkeményebb zenét játszó zenekara", ebben mindenki kiegyezett, de a közönséget igazából ez sem nagyon foglalkoztatta, drop-d darálásra is alter-t táncoltak a lányok, ugráltatásnál ugráltak, tapsolásnál tapsoltak, végül a Blink 182 - All the small things-nél a srácok felhívtak egy csomó embert a színpadra (hál' Istennek volt hely), és együtt pogózták át magukat a Nőnapba. Zárásként a Farock band uralta az emelvényt, hatalmasak (nem termetre...) a srácok, egyszerűen, natúrban nyomatják az ugráltatós altert, még a félálomban lévő közönséget is sikerült kihalászniuk saját elméjük puha ágyra vágyó bugyraiból, úgyhogy elismerés a srácoknak, belevaló, kőkemény party volt.
Talán lehettek volna többen is; talán ha másik napon lett volna a buli; talán ha a győriek társ-szervezők lennének...nem tudom mi volt a szerény létszám oka, de ez mit sem vont le a zenekarok, és főként a jelenlevő közönség teljesítményéből.
2011 03 08 - Mosonmagyaróvár - Gazdász klub
Mindenki ezt az állomást várta a legjobban, a nagy finálét, a többszáz fős tömeget, az izzadsággal keveredő kilötyögtetett sör szagát... Nézzük, hogy mit kaptak a várakozók. Elsőként a Farock-os arcok nyomatták a dolgot, még be sem fejezték Győrött, máris kezdhették a bulit, de kipihenték magukat, mert nagyszerű nyitány volt ez a koncert az estéhez. A srácok előrángatták a HS7-től a Dél-Amerikát is a puttonyból, amit nem játszottak se Szombathelyen, se előző nap, úgyhogy a közönség már igen szomjazta a nótát. Nem kevébé a Liquido - Narcotic című eposzát, ami végülis kimaradt a repertoárból, úgyhogy nincs mese, a srácok jönnek nekem
Utánuk a Lunchbox ugráltatta a közönséget egy órán keresztül. A srácok profik abban, amit csinálnak, Lady Gaga - Pokerface című száma "lunchboxosítva" pedig egyszerűen zseniális. Legalábbis én nagyon imádtam! Remélem valamikor rögzítik, felveszik, bármit csinálnak vele, mert én szívesen hallgatnám otthon is! Eztán jött a hazai Illegál, akik kihasználták a hazai pálya összes előnyét, előszedtek minden slágert. A közönség persze majd' meghalt értük, vitathatatlan, hogy a Móvári arcok büszkék a "sajátjaikra". És ez így nagyon is jól van, mindenhol ilyen hálás és ragaszkodó közönség kellene, és akkor talán nem lenne lejtőn a hazai rock-ipar... no persze ez már más tészta. Az estét és az egész turnét az a zenekar zárta, aki nyitotta az egészet Sopronban: a Scage. A srácok nem kímélték a hangosítást, az emberek állóképességét, vagy dobhártyáját... odab@sztak, na! Ami addig még megmaradt a Gazdász klubból, az a koncert után már csak düledező rom volt. A fiúk-lányok interaktivitása nagyon sokat hozzátett a srácok sikeréhez, a guggoltatás, a hölgyek felhívása a színpadra (elvégre nőnap volt...) mit sem ért volna egy ilyen odaadó és segítőkész, bulizásra igencsak kapható közönség nélkül (pedig még csak nem is ismerték a "szkédzseseket", vagy a zenéjüket).
A várakozók tehát megkapták amiért jöttek: hangos zenét, szép lányokat (a legszebbeket a turné alatt!!), töménytelen mennyiségű alkoholt, düledező házfalakat a végén. Ennél szebb befejezést el sem lehetett volna képzelni! Szóval mit is mondhatnék? Összegezve az egész turnét: nagy merészségre vall egy ilyen dolog megszervezése, emellett még nagyobb elszántságra és kitartásra, amiből pedig nem volt hiány azokban a srácokban, akik ezt az egészet összehozták. Sokkal több ilyen rendezvényre/rendezvénysorozatra lenne szüksége a magyar, feltörekvő zenekaroknak, ugyanis ilyen turnézási tapasztalatot, ilyen szeretetet, ilyen segítőkész szervezőket nem könnyű találni ma Magyarországon. Szóval köszönjük Nyikónak és a többi Bircinek (ez móvári tájszólás, jelentése: minden, semmi, bármi vagy akármi, amire gondolunk, vagy nem...), reméljük mielőbb találkozunk és megkapom a Farock-osoktól a deci cserkómat!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.