Sikeresen hazajutottam Tiszafüredről, nézzük mi is volt ott... Sajnos nem egész hétvégés volt a vigadalom, mint szerettem volna, dehát azzal kell beérnie az embernek, ami jut, ugyebár... Mi jutott nekem? Két és fél óra utazás odafelé feszített tempóban, aztán zene, minden stílusban.

Péntek délután a diákzenekaroké volt a színpad, akik nem is okoztak csalódást, a 30 fokos tűző napon gerjesztették táncra az egybegyűlteket. Elsőként egy olyan zenekar játszott, akikről fogalmam sincs kicsodák... Ez hogy lehet? Úgy, hogy a 'Peanuts' nevezetű zenekar volt kiírva, aztán ők nem jöttek, viszont valaki mások meg igen, és nagyon jól muzsikáltak. Látszott a közönségen, hogy ismerik a srácokat, akik egészen jól nyomták a feldolgozásokat, viszont a szavakkal nem bántak túl bőkezűen, ezért lehet ez az információs kráter a cikkben. Másodikként a 'Juice Mark' zenekar mutatta meg magát teljes valójában Budapestről. A srácok hárman voltak és igen kellemes, emészthető, dallamos pop-rockot játszottak. Sajnos angolul. Azért mondom, hogy sajnos, mert angolul bárki tud szöveget írni, magyarul viszont csak kevesen. Kár, hogy nem is próbálkoznak. Ettől függetlenül azért táncoltak a tinilányok, úgyhogy a siker nem maradt el.

Végül a tatabányai 'Scage' zenekar tette magáévá a nyugvó nappal szembeni színpadot, és nem is hagyott belőle túl sokat. Mivel ez saját banda, ezért tartózkodnék arról, hogy véleményt formáljak önmagunkról, de a közönségen azt láttam, hogy élvezik a műsort, mi pedig a színpadon szintén baromi jól éreztük magunkat! Végül az est fénypontjaként az 'Indigó utca' lépett a világot jelentő deszkákra, akikről még életemben nem hallottam. Aztán utánakerestem, és rájöttem, hogy jééé, hát ezt én ismerem! Ugyanis a Fluorral közös 'Pont, pont, pont' már ismerős dallamokkal hívogatott a színpad elé. Ahol viszont alig voltak. És ez meglepett, mert a diákzenekarokon nagyobb tömeg gyűlt a tánctéren. Pedig a srácok jól játszottak (bár a hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után), jók a számok, jók a dallamok. Talán az Pista kicsit gyengécske az összprodukcióhoz képest, de belefér. Szóval nem értettem a dolgot...

Aztán a koncertek után felpakoltak egy laptopot, egy keverőt és két lemezjátszót a színpad közepére, egy srác felment, berakott pár slágert és megtelt a tánctér, gyűltek a fiatalok, mint molylepkék az UV-fényre, és kezdetét vette a nagybetűs PARTY. Kár érte, hogy az élőzenét nem becsülik meg eléggé a kamaszok, de talán majd ezt a tulajdonságukat kinövik, mire ifjúvá cseperednek.

És hogy miért is írok egy ilyen fesztiválról?

Azért, mert végre egy nyári fesztivál, profi hangosítással, lelkes közönséggel és nagybetűs HANGULATTAL, ahol nem a 'nagy' zenekarok vannak előtérbe helyezve, hanem az olyan kisebb együttesek, akiknek másképp esélyük sem lenne bejutni egy-egy ilyen nyári fesztiválra, és belekóstolni az igazi rock 'n' roll-ba. Legalábbis addig tuti nem, amíg a nagy öregek ki nem halnak... Dicséret a szervezőknek, hogy bele mertek ebbe vágni.

Jam