Végre, végre, végre, végre, végre.... és akkor ezt képzeljük el estig. Úgy kb. két éven keresztül... Ennyire vártam, hogy végre beletekinthessek a srácok új munkásságába. Végre klasszikus felállás, végre új lemez, végre agyletépős riffek, végre zseniális szövegek, végre egy kis fricska a nagyvilágnak, végre party lika it’s 1999, végre 600 "Fuck" egy lemezen... Najó, az utolsó nem teljesült, azt a "Chocolate..." albumon már elpuffogtatta Fred Durst, de azért ide is maradt egy-kettő.

Wes Borland visszatért, a LB újra a régi, a nu-metal újra virágzásnak indul... Nem, ez már azért túlzás. De az elejét mindenképpen komolyan lehet venni, ugyanis hamisítatlan, 90'-es évekbeli "bizkit-hangulat" árad a korongból (és a 2001-es "Chocolate..." album még ide tartozik nálam...).  Tényleg iszonyatos módon össze vannak rakva a számok, mindenki a saját hangszeréből a maximumot, az elérhető legjobbat hozza ki, Fred Durst is összeszedte magát a korábbi kisiklások után. Nem is tudok írni igazán, mert folyamatosan forognak a nóták, és egyszerűen oda kell rájuk figyelni... Apropó, magukról a számokról: a klasszikus felépítést követik általában, ami a langyosabb, rapelősebb versből áll, ami alatt tördelt ütemek hallhatók John Ottotól és Sam Riverstől, visszhangos, effektelt gitárok Westől, míg a refréneknél visszatér az igazi metál! Persze akadnak kivételek a lemezen, pl. a 'Loser' című nóta végig langyos, de mégis kajálható marad. A számkezdő gitártémákat pedig (Bring it back, Shotgun, Douche Bag...) nem is említeném, csak annyit, hogy nem hiába korunk egyik legkreatívabb gitárosa Wes Borland.

A fricskák és bolondozások, "hip-hop-ozások" egyes számok végén igazán emelik a lemez értékét, emlékezzünk csak a tavalyi b-oldalas "Smelly Beaver" bizonyos részeire, azok hangulata simán visszaköszön ezekben a közjátékokban. Ráadásul ami az "Autotunage" című szám előtt megy...hát az valami oltári! A zárónóta, a "Killer in you" pedig teljes mértékben ezeknek jegyében íródott, hiszen szinte végig ez a hip-hopos ütem és szöveg dominál benne. Szóval kicsit személyesre vettem ezt a lemezt (vagyis a kritikát), de remélem bűnbocsánatot nyerek valaha... Azt viszont semmiképpen nem lehet vitatni, hogy megérte ez a potom 6 év várakozás, ugyanis egy zseniális összerakott és megalkotott, hamisítatlan Limp Bizkit lemezt kapunk a türelmünkért cserébe. Legalábbis én mindenképpen...

Jam