Elérte a nagykorúságot a fesztivál, amivel együtt jár, hogy már belépős a buli... de természetesen barátságos, jelképes ára volt a jegynek, úgyhogy senki egy szót se! Sajnos össze-vissza 4 koncertet sikerült megnézni, ugyanis csak péntek este és vasárnap este voltam jelen eme gyönyörű forgatagon, de mindenféle hiányérzet nélkül jöttem haza!
A péntek estémet az Esterházy téri sörsátorban töltöttem el két igen kellemes zenekar társaságában, név szerint a Firkin és a Scage volt a őrület elkövetője. Plusz még a Kafkaz végét is elkaptam, de arról most ne essen szó. A Firkinék kezdték a bulihangulat megteremtését, és azt kell mondjam, hogy sikerült a várt hatást elérni. Hatalmas tömeg gyűlt össze rájuk, a zene kifogástalan volt, pár szám után az énekes is belejött a dologba, úgyhogy egy igen kellemes, íres, népzenés elemekkel teletűzdelt, dallamos rock-koncertet tölthettünk a sörsátorban. A Whiskey in the Jar íres, ska-s, punkos változatban...háát eszméletlen Utána sajnos elég sok volt a szünet, így megfogyatkozott tömeg előtt (de még így is bőven tömeg előtt) kezdte meg a színpad felszántását a tatabányai Scage. A fiúk az elejétől a végéig meg sem álltak, hárman is magukévá tették a korántsem kicsi színpadot, a zenével sem volt semmi gond, a közönség is kajálta a (egy ekkora színpadhoz képest ránézésre pimaszul) fiatal srácokat és a számaikat (főleg a sajátos Fluor-cover Mizu-t)... Igazából nehéz lenne belekötni a produkcióba, úgyhogy lendüljünk is túl ezen a napon...
Szombat kimaradt egy kellemes hangulatú, alkoholgőzös osztálytalálkozó miatt, de vasárnap rendületlenül tértem vissza, hogy a Neotont élőben láthassam. De előtte még megnéztem a Karthago Taxi-t, ami annyit jelent, hogy Takáts Tamás és Szigeti Ferenc egy akusztikus gitárral félplayback-re haknizik. Egy kicsit azért unalmas volt, de a Requiem még így is hátborzongatóan szőrfelállító volt... annak a számnak teljesen mindegy a tálalása, mert atmoszférája van! Majd következett az est és a fesztivál fénypontja: egy élő Neoton Família nagykoncert. Ami csalódást okozott. Igazából slágerpartit vártam, ehelyett kaptunk egy csomó olyan nótát, amik nemhogy nem slágerek, de még csak nem is táncolhatóak. Ez nekem akkora szívfájdalmat okozott, hogy visszavágytam Salgótarjánba, a tavalyi R-Go koncertre, ahol 2 órán keresztül meg sem állt a lábam, Szikora Robiék úgy odatették magukat. Most viszont néha unatkoztam, néha néztem az órámat, Csepregi Éva hangja sajnos már nem a régi... viszont a zenei alap profi volt. A basszusgitár recsegését leszámítva (ami nem tudom, hogy nem tűnt fel a hangosítóknak...) nem lehetett rajta rést találni. És a végén azért kaptunk egy 'Santa Maria'-t, egy '220 felett'-et, meg egy 'Don Quijote'-t.
Ezenkívül természetesen a fesztiválon kint volt egy rakat árus, virágkiállítás, hinták tömkelege... Igazi isztambuli hangulat uralkodott Tatán a hétvégén, úgyhogy a háromnapos belépő 500 Ft-ért még a... mindenkinek megérte. Jövőre ugyanitt!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.