Noha még dübörög a 13. Utcafesztivál, sajnos én már hazakerültem, de megosztom Veletek tapasztalataimat az elmúlt 3 napról. Természetesen vannak olyan dolgok, amiket inkább megtartanék magamnak... úgyhogy inkább a zenéről és a szervezésről írnék pár sört...sort…

Vagyis inkább csak a zenéről, mert szervezés, mint olyan, az inkább nem létezett. Volt szállás, és volt hely játszani... a többit mind a zenekaroknak kellett megoldani úgy, ahogyan azt ők akarták/tudták/gondolták. Ez számomra hatalmas furcsaságot jelentett, hogy meghívtak játszani uszkve 15 zenekart és még áramot sem biztosítottak számukra – bár utcafesztivál, azért az szokott lenni. De volt hol aludniuk és volt hol inniuk... végül is ez is a rock 'n' rollhoz tartozik! A másik furcsaság már a zenekaroktól származott, ugyanis ki volt emelve, hogy ez egy Utcafesztivál, nyugis zene, Balatonparti sétány, kalapozás, hangulatkeltés... Ehhez képest a 15 zenekarból 13 teljes felszereléssel jött le, full hangosítással, full fényekkel, full mindennel. És ehhez hozzátartozik, hogy egymás mellett kb. 10 méterenként voltak a zenekarok kihelyezve a sétányra. Úgyhogy én nem is utcafesztiválnak hívnám a dolgot, hanem inkább technikai erőfitogtatásnak: akinek nagyobb cucca volt, az érvényesülhetett úgy, hogy elnyomta a többi zenekart. Nem láttam sok értelmét...

Emellett persze akadt az a maradék két zenekar, akik komolyan vették a dolgokat, mint utcazenét, kijöttek egy-két akusztikus gitárral és nekiültek játszani. Odaálltam eléjük és elkezdtem élvezni, hogy volt, aki poénra vette, mégis ezzel fogta meg az utcazene lényegét! Hangosítás nélkül, lecsupaszítva, csak a gitár és az ének kettősére, a közönség éneklésére és tapsolására bízták magukat... zseniális volt kb 3 percig! Aztán belekezdett egy rockbanda 10 méterrel odébb, full hangosítással, és meghalt az utcazene... Igazán kár érte, mert olyan rendezvény egyszerűen nincs az országban, ami arról szólna, hogy a srácok kiülnek és zenélnek. Nem kell a millió watt, nem kellenek a vakító reflektorok, nem kell az a bizonyos villanygitár... csak zene kell és hangulat. Talán majd egyszer ilyen is lesz, addig meg nézzünk meg inkább egy Eric Clapton Unplugged dvd-t...

Jam