Megmondom őszintén, hogy szeretem a feltörekvő, fiatal zenekarokat, ugyanis van benne valami, hogy "ők a jövő", meg ők az "újítás" meg satöbbi... Viszont le kell szögeznem szintén az elején: nem a Summertime lesz az új kedvenc zenekarom. Általában, ha kritikát írok egy lemezről, akkor nekiülök, tüzetesen végighallgatom, aztán mikor vége, akkor utána még párszor berakom, ilyen háttérzaj szintjén, hogy mennyire működik a dolog, mennyire figyelek oda rá mégis, mert vonzza a figyelmemet. Nos, ennél a lemeznél kivételt kellett tennem, mert az első verzióval nem működött, a második verziónál meg egyáltalán nem figyeltem rá...

Hogy ez miért is van? Nos, a problémám két dologból áll össze: az egyik az az, hogy maga a zene eléggé unalmasra sikeredett. Mármint félreértés ne essék: ebbe a californiai punk vonalban, amit a srácok képviselnek, ez teljes mértékben elmegy, nincs vele semmi gond. Csak körülbelül a harmadik számnál meguntam. De persze azért végig szaladtam még a többi nótán is, és van pár olyan, ami egészen jól kezdődik, de aztán ugyanúgy visszazuhan a szürkeség unalmas gödrébe, mint a többi dal. A másik problémám, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni: az ének. Vagyis, hogy pontos legyek: az ének hiánya. Ugyanis a frontember-srác-csávó mindent csinál, csak nem énekel. Azt nem értem igazából, hogy ha már egy zenekar eljut addig, hogy stúdióba vonuljon és lemezt vegyen fel, akkor az odáig vezető úton senki nem figyelmezteti őket, hogy: "Srácok, ez így nem túl jó..."

Ha pedig megvolt a figyelmeztetés, de ennek ellenére fafejűen bemennek a srácok a stúdióba, akkor ott nincs egy hangmérnök, egy zenész, egy hangtechnikus, vagy egy árva takarítónő, aki odaszól, hogy: "Hé, ez eléggé csillámpóni..." Szóval arra próbálok rávilágítani, hogy ha nem lenne ének a dalokon, akkor talán hallgathatóak lennének. Talán. Viszont ezt a Katy Perry covert, ezt nagyon el kellene felejteni. De persze ez csak a kritikus szerény véleménye. No de, hogy ne csak negatívumot mondjak, és nehogy még magvában derékba törjem a következő Sum41 induló karrierjét, ezért a legnagyobb pozitívum, amit mondhatok a srácokról: néhány dal néhány másodperce hasonlít a Reflected-re. Sajnos ennél több jót nem tudok mondani a lemezről... Vagyis de, mert a borítóval például semmi gond.

Jam