Végre Tatabányára is ellátogatott a három tenor, aminek már igencsak ideje volt, nagyon vártam őket.

Két bemelegítő zenekar hevítette a közönséget a Roxxy színpadán: az első a helyi Scage, akik méltóképpen ünnepelték meg 2. születésnapjukat egy hatalmas showal és kellő mennyiségő őrültséggel megspékelve. Ők élvezték, a közönség élvezte...mi kell még? Őket a kicsit keményebb Poison of Marvel követte, akik szintén eléggé rávezették a közönséget, hogy mi is vár rájuk az Insane-től. Jól játszottak a srácok, az énekes kellőképpen meghalt a színpadon, úgyhogy nincs kötekedés részemről. Az első tenor, aki mikrofonhoz lépett Molnár Bálint volt, azaz az Insane következett. Megmondom az őszintét, nem nagyon szoktam őket hallgatni, attól függetlenül, hogy nem játszanak rossz zenét, de élőben azért mégiscsak bepróbáltam, és nem is kellett csalódnom. Sokkal jobb ez a banda élőben, mint lemezen, úgyhogy akinek lehetősége van (és mivel most eléggé országot járnak a srácok, legyen!), az menjen el egy bulijukra, nem fogja megbánni.

A második felvonás Csongiéké, vagyis a The Grenmáé volt. Ők félévente járnak ide különböző turnék keretein belül, és mindig lelkes rajongótáborral és barátságos emberkékkel találkoznak. Főleg Csongi, aki állandóan egy rakat sütit kap a lányoktól :) Most sem volt ez másképp, volt süti is, de ami sokkal fontosabb: volt egy nagyon jó, bár kicsit azért rövid koncert is. Megvoltak a kötelező dalok ("Mi csak állunk és nézünk", "Mindenki", "Enyém az utolsó szó"...), a kötelező showelemek (guggoltatás, vissza-vissza, ordítás, tapsolás...) és a fergeteges hangulat is. Hibátlan volt. Végül a záróakkord a fish!-é volt, akiket először láttam élőben, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára. Krisztián egy született vezéralkat, színpadra teremtette őt a bárki (főleg talán a szülei...mindegy)! No de vissza ide: zseniálisan jó bulit csinált ez a négy srác: pattogtak, zörögtek, hörögtek, ment alatta a tingli-tangli, volt minden, amit csak egy bulizó, félrészeg fiatal kívánhat péntek este. És tökéletes lezárása volt az egész estének, hogy "Majdnem Kalifornia, itt nem a part nyugati, hanem a pályaudvar...sálálá"!

Jam