Ha jól számolom, akkor a 7. lemeznél tartanak Chad Kroegerék, amire 3 teljes évet kellett várni. Lássuk az eredményt.
Beraktam a lemezt, elkezdett forogni, és hatalmas partyhangulat lett rajtam urrá, ugyanis a kezdő "This means war" című nóta szerintem az egyik legjobb lemezindítás az idei évben. Olyan szinten elkapja az embert a bólogatós partyrock, hogy kedve lenne ugrálni úgy másik 20.000 ember társaságában. Aztán jön a "Bottoms up", ami egy kicsit sem enyhít a dolgon, sőt fokozza azt. És jön a kislemez, a "When we stand togheter", ami kettévágja az egészet. Mármint félreértés ne essék, nincs ezzel a számmal semmi gond, a maga módján jó, dúdolható, jegyezhető, élvezhető... de mikor a rock n rollt felváltja a sámán-dob ritmusokkal teletűzdelt lálá-pop, akkor egy kicsit visszavesz a lendületből a dolog. De szerencsére azért lesznek még utána ütős nóták, sőt kapásból ezután jön a lemez mindent elsöprő "dugjmeg" opusza, a "Midnight queen". Ez valami eszelősen jó zenére sikeredett.
Aztán sajnos az van, hogy a lemez vége felé fogy a lendület, és jönnek a lassabb, tisztagitáros, nagyon érzelmes, majdnem meghalunk nóták. Amikkel még mindig nem lenne semmi baj, hiszen azért Chadnek nagyon jó hangja van, és hallottunk már tőlük pár olyan balladát, amitől libabőrös lett a hátunk. Nos, sajnálattal jelentem, ezen a lemezen van vagy 4-5 lassú szám, de sajnos egyik sem váltott ki ilyen hatást belőlem. Ettől még nem rosszak ezek a nóták, inkább azt mondanám rájuk, hogy többször-hallgatósak. Mikor az ember fülében sokadik hallgatás után már ott maradnak a dallamok, utána már ezekkel a dalokkal sincs gond. Mindent összegezve azt kell mondanom, hogy jó vásárt csinál, aki beruház a Here and Now-ra, mert a kanadai srácok/urak/bácsik egy igen korrekt, kreatív ötletekkel teletűzdelt, bár néha kicsit lapos lemezt tettek le a virtuális asztalra. Viszont azt szoktam mondani, hogy ha egy lemeznek a fele nagyon ütős, akkor az már egy igen jó lemez. Nos, ennek a korongnak sokkal több, mint a fele nagyon jó, úgyhogy egy kiváló lemezzel gazdagodik, aki bizalmat szavaz a Kroeger-tesóknak. Ajánlanám meghallgatásra például a "Kiss it goodbye", vagy az "Everything I wanna do" (az az üveghangos dallam eszméletlen) című nótákat, mielőtt az ember dönt, és akkor mindenki meg lesz győzve!
Jam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.