Tegnap, másfél év után, végre ismét eljutottam egy Auróra koncertre. Már igencsak hiányzott egy ilyen klasszikus, szervezetlen, mégis zseniális punk koncert.

Az estét a Firkin kezdte, akiket az idei Víz-zene fesztiválon láttam először, és máris belopták magukat a szívembe. Ez az íres-magyaros dallamokkal átszőtt bulizós-vedelős punk valami eszméletlenül átjött. Hatalmas bulit tudnak csinálni a srácok: mindenki karon ragadja a másikat és forog, csárdást táncolnak, söröznek és lesz@rják a világot: minden az ivásról és a bulizásról szól. És ez a hét ember a színpadon mindent meg is tesz, hogy a közönség maximálisan átérezze ezt az életfilozófiát. Most sem történt ez másképp: partynóták tömkelege követte egymást a színpadon és mindenki jól érezte magát. Nekem két kicsi negatívum ütötte meg a szemem-fülem: az egyik, hogy kicsit repetitívek a nóták. A másik, hogy állandóan magukat éljenezteti a zenekar. Ezt kérem, minek? Anélkül is tapsol, üvöltözik és tancol mindenki, hogy kétpercenként erre lennének buzdítva... No de, nem kötekszem, nagyon jó koncert volt!

Ezután következett az Auróra, akiket tavaly óta nem láttam élőben és már nagyon hiányoztak. Az egész fiatalságomat azzal töltöttem, hogy Vigiéket hallgattam, úgyhogy a maximális nosztalgia érzésével tomboltam végig az egész koncertet. A legjobb az volt az egészben, hogy olyan nótákat is játszottak (a félig hazai közönségre való tekintettel, ugyanis a basszusgitáros kollega itt lakik) amiket nem nagyon szoktak. Például a "Hallgass", vagy a "Fagypont alatt" igazi kuriózumként szolgált élőben, nagyon örülök, hogy ezeket hallhattam. Persze megvoltak a klasszikus koncertnóták is, volt "Bella ciao", "Ez a város", "Egy kis Anarchia"...minden, ami szokásosnak és slágernek mondható.

Mindent összefoglalva: egy zseniálisan bulizós, nosztalgikus, alkoholgőzös punk-estét töltöttem tegnap este a Roxxyban, amit minél hamarabb szeretnék megismételni! Ha máskor nem, hát majd január 14-én egy Supernem koncerttel.

Jam